Elmondanátok erről a helyzetről a véleményeteket? (Párkapcsolat)

21 éves lány vagyok. A barátommal több, mint 5 éve vagyunk együtt. Ő Budapesten él már hónapok óta, én maradtam a szülővárosomban, ahol letettem az érettségit. Most felvételt nyertem egy pesti egyetemre, szeptembertől én is fel szeretnék költözni. Elkezdtem nézni albérleteket, ahol esetleg összeköltözhetnénk a barátommal, néha maga is belinkelt egy-egyet. Aztán találtam egy helyet egészen olcsón, erre hirtelen a barátom kijelentette, hogy ő eléggé óckodik az összeköltözéstől, mert az elköteleződést jelentene. Egyrészt szeretné, másrészt pedig nem és fél.

Nem is értem, mert én nem a kezét kértem meg, hanem csak össze akarok egy olyan emberrel költözni, akivel már ilyen régóta együtt vagyok. Nem tudom mivel lenne jobb teljesen ismeretlenekkel összeköltözni. Nagyon elszomorít, hogy ennyi éven keresztül kitartottam mellette, annak ellenére is, hogy többször megpróbált megcsalni (sikertelenül) és folyton azon nyavalyog, hogy kár, hogy ilyen hamar ismertük meg egymást, mert nem tudta kiélni magát, nem ismer más lányokat, nem tudja, hogy ki milyen, nincs összehasonlítási alapja. (De nekem sincs...) De ennek ellenére folyton hangoztatja, hogy szeret és még néha féltékenykedik is.

Amióta fent van Pesten csak hetente egyszer találkozunk, ezen is segíthetne az, hogy most felköltözök. Mindjárt kifutok az időből, lefoglalják a jó albérleteket és nem tudom eldönteni, hogy megbízhatok-e benne. Bár sajnos magam is tudom a választ. Ha kérdezem, hogy számíthatok-e rá csak annyit mond, hogy még nem tudja.

Egyébként szerintem attól fél, hogy esetleg el kéne, hogy tartson engem... Tudni kell róla, hogy nagyon félti a pénzét és folyton, amit megkeres félreteszi, semmire se költ. Még, ha arról van szó, a kaján is spórol és inkább nem eszik. De ezt a részét meg nem értem, engem államira felvettek, a szüleim is nem sokkal, de valamennyivel tudnak majd támogatni, emellett még tervezem, hogy felveszem a diákhitelt a megélhetésre. Természetesen, ha már fent leszek, akkor valamiféle munkát is szeretnék csinálni az egyetem mellett. Tudom, hogy nem lesz könnyű, de nem értem miért nem érek meg neki egy próbát. Ha nem megy az együttélés, maximum különválunk.

Olyan elkeserítő az, hogy ennyi idő után kell ezzel szembesülnöm.

Nekem sincs sok tapasztalatom a kapcsolatokban, mindenben ő volt nekem is az első, de őszintén nagyon szomorú vagyok. Minden huszonéves srác ilyen lenne? Biztos vannak kivételek valahol. Vagy mindenki ennyire megijedne egy ilyen összeköltözéstől több, mint 5 év után?