Nőként ez tényleg olyan elítélendő?

Én azt szoktam mondani, hogy ha valaki elégedett a sorsával az nem foglalkozik mások véleményével. Ha téged zavar, hogy a barátaid szerint fura a viselkedésed, akkor nyilván a lelked mélyén el is fogadod a véleményüket. Hiszen foglalkozol azzal, hogy mások mit mondanak. Ha boldog vagy, elégedett akkor nem foglalkoznál mások véleményével.

26 éves vagy, még fiatal, és rajtad áll, hogy miképpen fogsz élni később. De egy jó tanács: Nem mindig leszel fiatal, és hamar elfognak röpülni az évek, ezért érdemes eldöntened, hogy hosszabb távon is megérné neked az irigyelt szingli élet.

Egyébként személyesen ismerek olyan nőt (unokatestvérem) aki huszonévesen ugyanúgy élt mint te.

Jó munkahely, szingli élet, hétvégente bulizás, szórakozás, és rövid távú kapcsolatok. Éveken keresztül mondogatta, hogy neki ez a tökéletes életforma.

20 évesen még elfogadták a hozzáállását. 30 évesen már furának tartották, és próbálták elmondani neki, hogy ne szalassza el újra a szerelmet, mert pár alkalommal boldog lehetett volna. 40 évesen már csak azon akadtak ki, hogy képes volt még mindig görcsösen ragaszkodni a hétvégi szórakozásokhoz. Pár hónapja találkoztam vele, és akkor elmondta, hogy 45 évesen úgy érzi magára maradt. Minden barátjának megvan a maga kis világa, amibe ő már nem tartozik bele. Bántja, hogy évek óta mindenki kedvesen de elutasítják ha hétvégére kis kikapcsolódásra hívja őket. Inkább a családjukkal vannak.

Kérdeztem, hogy most, mennyire érzi jónak az életét. Kibökte, hogy magányos. 45 évesen már nem nagyon kapkodnak utána (pedig szép nő most is) Fél attól, hogy öregkorára teljesen egyedül marad.. Bevallom, volt idő amikor irigyeltem a szabadságát, szinglisségét. Főleg amikor a 4 éves fiammal válóperen túl voltunk. De ma már boldog feleségként, nagy fiú anyjaként nem lennék a helyében.

Kedves kérdező. Nem árt néha a messzi jövőre is gondolni, hogy mégis milyen életre vágysz..

Egyáltalán nem elítélendő.

Elhiszem, hogy neked most erre van szükséged, de ennek ellenére drukkolok neked, hogy találd meg azt a férfit, akit szívből szeretsz, és meg tudsz benne bízni! :) Van ilyen, csak nagyon nehéz megtalálni...

Nos szerintem pár dologra figyelj. 1. az emberek dogmatikusan gondolkodnak, de leginkább sehogy. Szóval hallgatni arany :) 2. Értem a problémádat. Nagyon is. 3. Ha tudsz már hallgatni, és tudod TE mi akarsz és miért, és pláne: le tudod oltani azt aki ítélkezik feletted, akkor nem hiszem, hogy kérdés a kérdésed. Ha még ezt nem tudod akkor tanuld meg :D

De. (mert ez sem fekete fehér)

Te a "defektes" kapcsolataid miatt döntöttél a szabad kalandozós szingli lét mellett. Ez a tényállás, de akkor ezzel legyél is tisztában.

Ne csak kimond, hanem gondold is végig. Értsd, hogy most egy ideig ez lesz, eddig rendben is van, de idővel ismét vágyni fogsz sokkal többre is. Most a sok csalódás miatt érzed ezt így, de el fog múlni, ahogy "regenerálódsz". Ezért ez egy időszak az életedben csak, ne minden hidat égess fel, ne elkönyvelj dolgokat véglegesnek, és pláne ne hidd, hogy az élet ennyiből áll. Ez nem lesz életcél, erre nem lehet építeni egy komplett életet. Ha kell most tombolj hajrá, támogatlak is benne. Csak tudd, hogy vége lesz, és tudd azt is, hogy mikor. És akkor legyen is vége :)

Én hasonlóan élek. 1,5 éve nincs párkapcsolatom. Eleinte szerettem volna, aztán nem jött össze senkivel. Közben kezdtem élvezni a szingliséget. Most nem vágyok senkire és nem is ismerkedek. Én se szeretnék itt tartani örökké, de jelenleg nagyon arra alapozok, hogy egyedül leszek.

24N