Kezdőoldal » Felnőtt párkapcsolatok » Párkapcsolati problémák » Nőként ez tényleg olyan...

Figyelem! A Felnőtt párkapcsolatok kategória kérdései kizárólag felnőtt látogatóinknak szólnak!
Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.

Nőként ez tényleg olyan elítélendő?

Figyelt kérdés

26 éves vagyok, van egy jó állásom amiben kiélem a kreativitásom, de egyedül élek, eltartom magam. És jól érzem így magam. Sajnos az eddigi párkapcsolataim mind defektesek voltak.


Éltem már együtt pasival, sajnos volt részem halálesetben, megcsalásban, volt olyan pasim aki porcelánbabaként kezelt sehova nem engedett el, mindenbe beleszólt, a legutóbbi kapcsolatom sajnos pofonig fajult.

Eljutottam oda, hogy nem akarok komoly kapcsolatot. PErsze, én is szeretnék majd egyszer családot, de jelenleg úgy érzem, hogy tökéletesen el vagyok egyedül, illetve a rövidtávú kapcsolatokban, nem tervezek évekre senkivel.

Szerencsére rengeteg barátom / barátnőm van, és mivel a munkám elég komoly ezért a hétvégéken igyekszem kikapcsolni. Nincsenek egy éjszakás kalandjaim, volt már, de nem ez a jellemző.


Tegnap beszélgettem a barátnőmmel aki évek óta kapcsolatban él, hallgattam a panaszkodásait és közben rájöttem, hogy erre nincs szükségem. Annyit csalódtam már. Közben én is meséltem a barátnőmnek a legutóbbi "hódításomról" , és azt mondta nekem, hogy sokáig ezt nem csinálhatom, nem hiszi el, hogy nőként ez engem kielégít.

Persze irigyli, hogy független vagyok, imádom a munkám és feltalálom magam egyedül, de szerinte egy idő után megunom, és rájövök hogy mennyi évet pazaroltam el.

Az egyik barátom is teljesen le van döbbenve a "viselkedésemen" , szerinte ez a felfogás nőhöz nem méltó, szerinte csak kefélek a nagyvilágban és játszom a boldog szinglit, holott tuti vérzik a szívem.


Szeretem őket, mert a barátaim, de zavar, hogy elítélnek ezért. Nem hinném, hogy olyan fura lenne ez nőként. Gondolom már is érzett már így?!


2014. júl. 31. 17:52
1 2 3
 21/26 anonim ***** válasza:
#20-as vagyok. Még azt elfelejtettem, hogy a családom meg a barátnőim sajnálnak állandóan. Mondtam nekik, hogy nem kell a sajnálatuk, jól vagyok. De olyanokat mondogatnak, hogy ne adjam fel, majd jön a lovag, meg hasonlókat. Pedig erre nekem nincs szükségem.
2014. júl. 31. 20:14
Hasznos számodra ez a válasz?
 22/26 A kérdező kommentje:
Örülök, hogy nem csak rám jellemző ez :D A kérdést azért nem mutatom meg a barátaimnak, de legalább levontam a következtetést :D
2014. júl. 31. 20:55
 23/26 anonim ***** válasza:

Veled egyidős nő vagyok ('87-es), PhD-met csinálgatom, mellette dolgozom a szakmámban, saját lakásban élek, jól keresek, sok a barátom, a programom.


Volt vőlegényem, akivel nem tudtunk együttműködni, így közös megegyezésből lett szakítás. Aztán jött egy srác, aki tönkretette az önbecsülésem, önértékelésemet egy időre. Szakított velem, megcsalt, aztán zaklatott, hogy fogadjam vissza, mászott az ablakaim rácsán, a családomat zaklatta, stb. Január óta csend van.


Most jutottam el oda, hogy el tudom képzelni, hogy túljussak a düh fázisán, és egyszer valaha legyen már párkapcsolatom. De attól még élek, szexelek, randizgatok, nem veszek semmit komolyan.


Két szerencsém van: az én barátnőim harmonikus kapcsolatban élnek és nem erőltetik rám azt, hogy úgy kell élnem, ahogy ők. A nővérem bíztat mindig azzal, hogy majd jön valaki, de én érzem, hogy még tanulnom kell magamról, és még nincs itt az ideje. Mert most már a végleges pasit akarom megtalálni, nem egy újabb hülyét:)


Semmi baj nincs ezzel, nagyon sajnálom, amiért olyan "barátaid" vannak, akik nem támogatnak téged mindenben, hanem elítélnek. Bocsánat, hogy megkérdezem, de vidékiek vagytok? Mert itt Bp-en nem tapasztalok ilyen mentalitást a magasan képzettek körében (mint amilyen te is vagy).


Egyáltalán nem elítélendő, és élj, ahogy csak szeretnél. Ha sosem jön el a pillanat, hogy úgy érzed, vágysz egy társra, akkor sosem jön el, és akkor mi van?:) Semmi!


Van karriered, másnak meg az nincs! Az volna a csoda, ha az élet mindkét területén valaki szupersikeres lenne.:)


26l

2014. aug. 5. 21:14
Hasznos számodra ez a válasz?
 24/26 anonim ***** válasza:
Szerintem most egy időre besokalltál. Pihentesd a dolgot (hogy hosszútávú kapcsolatod legyen). Azt írtad, hogy majd te is akarsz családot. Szerintem ezzel nincsen gond (ne kösd mindegyik kalandodat az orrukra és akkor ők is megbékélnek).
2014. aug. 5. 21:19
Hasznos számodra ez a válasz?
 25/26 anonim ***** válasza:

„Sajnos az eddigi párkapcsolataim mind defektesek voltak.”

Veszett nagy lehet az igényed, hogy mindig így alakult a dolog, ugyanakkor a személyiségedben is lehet valami fura: egy kapcsolatban nem lehet egyedül tangózni.

„Az egyik barátom is teljesen le van döbbenve a "viselkedésemen”, szerinte ez a felfogás nőhöz nem méltó, szerinte csak kefélek a nagyvilágban és játszom a boldog szinglit, holott tuti vérzik a szívem.”


Dehogynem méltó: a mai világban inkább legyen valaki szingli+ – de a szó szoros értelmében gondolom -, mint rabszolga egy „házasságban”. Azért jelöltem meg a szinglit, mert ma előszeretettel használja mindenki: én azokat, akik havi 1-2× tudnak b.ni valakivel, nem nevezném szinglinek.

2014. aug. 5. 21:45
Hasznos számodra ez a válasz?
 26/26 A kérdező kommentje:

Képzeld, nincsenek eget rengető elvárásaim :)

Egyszerűen többre vágyom a sötétben/ ágyban való szexnél... mert a legutóbbi kapcsolatomban erre korlátozódott a pasi fantáziája....

2014. aug. 5. 21:51
1 2 3

Kapcsolódó kérdések:





Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu

A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik.
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!