Sose lesz senkim? Az egész életemet egyedül fogom tölteni? Baj lehet velem?

Az arcom kifejezetten szép, az alkatom nem túl jó, de azt se mondanám, h szörnyű csak iszonyat nagy a fenekem és a combom, rasztás a hajam, lehet hogy csak magamhoz képest, de szolídan öltözködök.

Mindenki azt mondja rólam, hogy kedves vagyok, mosolygós, imádnivaló meg ilyenek, tényleg ilyen vagyok, bár néha hajlamos a befordulásra, olyankor nem is találkozom inkább senkivel, ez a hangulat olyan havonta jön, mint a menses... :P Ettől függetlenül nem hiszem, hogy depressziós lennék.

Szóval egy teljesen átlagos 21 éves lyány vagyok, de már 2 éve nincs senkim, talán azért se, mert rengeteg a fiú barátom, lányok nem is nagyon vannak.

Nem vagyok nagyképű, de úgy érzem, hogy azért annyira azért nem vagyok ronda se, meg kiállhatatlan sem, hogy senkinek ne tetszek. Tavaly még úgy voltam vele, hogy nem kell keresni a szerelmet, mert úgy úgy sem jön, de azért most már kezdem túlzásnak érezni. Kezd alakulni az életem, külön költözés, biztos meló, még sincs senki.

Az egyéjszakás kalandokkal semmi gondom, pár hónapig még sosem jártam senkivel, csak éveket. Hűséges típus vagyok, kapcsolatban én még nem csaltam meg senkit. (Nah ja, abban a háromban.)

Vannak itt olyanok, akik ilyen idősen hasonló helyzetben voltak, de azért valaki mégis jött?

/Ja és ez nem felhívás keringőre, nem iazán érdekelneki ilyen "velem járhatsz" jellegű hozzászólások, inkább csak bíztatásra, vagy fejmosásra van szükségem./