Párok! Akiket már "csak" a közös lakás/pénz köt össze?

Vidéken élünk és alig van albérlet, viszont munkahelyünk itt van mindkettőnknek. Lényegében csak ezért vagyunk együtt, mert nem találok lakást. Bár ez így nincs kimondva.

Hónapok óta nincs köztünk semmi. Egymáshoz se szólunk. Se nekem, se neki nincs más, de ő is sokszor minden ürügyet kitalál, hogy ne legyen itthon. A napi dolgokon kívül nem szólunk egymáshoz. Ha beszélünk azon is összeveszünk, ha a másik hangosabban veszi a levegőt.

Nekem ez így teher már viszont ciki, mert a közös életünk kezdéséhez kellett némi kölcsönt felvenni amit még törlesztünk, viszont így egyikünk sem tud fenntartani egyedül egy lakást amíg ezek le nem mennek.

Akik voltak hasonló helyzetben hogyan élték ezt meg? Én lassan már bedilizek, mert nem bírom elviselni a jelenlétét sem (szerintem ez kölcsönös).