Mit kéne tennem?

Sziasztok 20/F vagyok!

A tanácsotokat szeretném kérni, hogy ti mit tennétek ilyen helyzetben!

2 éve vagyunk együtt a barátnőmmel, és nem tudom már mit tegyek. A párommal mind ketten még iskolába járunk, ő végzős, én OKJ-s iskolában tanulok jelenleg. A problémám az lenne, hogy erősen szólva megfojt. Azt tudni kell róla, hogy nagyon sértődékeny, nagyon hamar megsértődik akármin, és sokáig durcázik, de ezt még el is viselném mert szeretem.Egész héten, minden nap találkozunk, kivéve a hétfőt, mert akkor késő estig edzésen vagyok, illetve pénteken, mert akkor a barátaimmal szoktunk nálam lenni. Minden nap beszlünk facebookon, ha hazaérünk facebookon, illetve akkor is amikor hazakísérem, és az után.Nincs barátja, nem is akar, nem tudok neki senkit bemutatni. Az édesapja azon az állásponton van, hogy minden nap együtt kell lennünk, és ha valamelyik nap nem megyek fel hozzájuk, akkor az milyen dolog már, hogy nem találkozunk. Hétfőn különösebben nem szokott gond lenni, bár akkor is néha ki akad valamin. Pénteken általában péntek effektus van, amikor durcázik, meg sértődik talál valamit amiért vitázni lehet, mind ezt azért, mert nem találkozunk, egész nap egy két szavakban válaszol, és rám van megsértődve. Ezt így nem mondja meg nyíltan, de tudom, hogy ezért van. Szerintem nem vagyok rossz pár. Megdicsérem, általában én oldom meg a gondokat a párkapcsolatban, inkább bocsánatot kérek, hogy ne veszekedjünk, nem nőzöm, nem járkálok el nagyon sehova edzésen kívül, nem bántottam soha, és nem is fogom, jól bánok vele, veszek neki virágot, kisebb dolgokat, ha van pénzem, viszont kalitkába akar zárni, amit én meg nem bírok. Kikészültem idegileg, már a kisebb veszekedéseknél, is annyira felhúzom magam, hogy szinte rosszul vagyok, és sajnos ezek a veszekedések miatta vannak. Sajnos az agyam már azt mondja, hogy szakítsak vele, de a szívem azt mondja, hogy próbáljuk meg helyrehozni, és hogy változni fog a dolog. A barátaim is azt mondják, hogy ez nem normális, hogy ennyire kikészít idegileg,és hogy hagyjam ott, de képtelen vagyok. Ezen a dolgon kívül nincsen vele semmi bajom, de ezzel a dologgal,hogy oda láncol magához, sajnos megöli az egészet. Próbáltam már vele beszélni, megmondtam neki egyenesen, megmondtam neki kicsit rávezetve a dolgokra, egyik sem hatott, az lett a vége, hogy megsértődött valamin, és nem változott semmi. Mindig úgy fordítja ki a dolgokat, hogy úgy látsszon, hogy én hibáztam. Édesapjával is beszéltem, de ugye hát, csak a lánya, ő sem látja tisztán a dolgokat, és a lányát védi érthető okokból. Nekem az esik rosszul, hogy különbül bánok vele, mint az ismeretségi körömben a legtöbb ember a barátnőjével, és azt kapom vissza, hogy mindig veszekedik velem, és felidegesít. Tudom, hogy szeret, de nekem ez az agyamra megy hogy magához láncol és 24/7 be velem akar lenni, és már sehogy nem tudok vele beszélni. Azt is érzem,hogy nem fél elveszteni, úgy érzi ,hogy én úgysem fogok vele szakítani, ami igaz is, mert bár ő azt mondja , hogy jobban szeret, mégis én azt érzem, hogy én jobban szeretem, mert képes vagyok neki akármilyen óriási hibát is megbocsájtani 1 óra alatt, viszont ha én elkövetek egy nagyobb hibát, akkor egy kálváriát kell végig járnom,mert iszonyatosan makacs. Nem tudom már mit tegyek, képtelen vagyok szakítani, nem tudom nélküle elképzelni az életemet, de ebbe viszont én így megőrülök. Szerintetek mit kéne tennem?

Bocsánat a hosszú szövegért, és a válaszokat előre is köszönöm!