Ti mit gondoltok, egy távkapcsolat esetén hogyan alakuljanak a (uti) költségek, főleg ha csak az egyik fél utazik?

Én így képzelem el:

Mivel távkapcsolat, az odautazó fél valószínűleg több napra megy. Ő fizeti az útiköltségét, viszont a másik fél meg az ottani napjait, pl a kaját, hiszen megvendégeli. Én pl készülök sütivel, üdítővel, olyan kajával, amit a másik szeret, és igen, ez plusz kiadás. (Nem élek távkapcsolatban, sima vendégekről beszélek) A programokat pedig közösen.

De ha az egyik fél megszorulna, a másik kisegítheti. Pl a "vendéglátó" veszi meg a jegyet, az "odautazó" meg bevásárol a hűtőbe,stb.

Mindent meg lehet oldani, közösen, ha egyik fél sem akar a másikon élősködni, hanem beleadni annyit, amennyi "illik".

Nos, lehet, hogy kevesebb pénze van, csak szégyelli elmondani, hogy nem tudja az utad támogatni, és a legjobb védekezés a támadás elven működik.

Viszont: A pénzen felül sokkal aggasztóbb a dolog, hogy nem tudsz vele egy ilyen dolgot megbeszélni, pedig egy párkapcsolatban cifrább dolgok is lesznek. Ezen kiakad? Pedig alap dolog lenne ezt megvitatni, normálisan... Ha szerinted a költségek eloszlása nem fair, akkor próbáld meg megbeszélni egyszer, kétszer, harmadjára pedig ne menj. Ennyire egyszerű.

De Ennyire egyszeru. 2 évig eltem párkapcsolatban, egyszer sem jelentett problemat. Ha volt pénzem azonnal mentem, ha nem volt azonnal adott, mert mertem kerni, es nem merult fel egyszer sem, hogy ez jogos-e vagy sem

..egyszeruen csak kozos volt a cel, es senki nem szamolgatta, hogy hogy jonne ki jobban.

Vőlegényemmel mi is távkapcsolatban kezdtük a történetet. Egyik héten ő jött, másik héten én. Ha ő jött én fizettem mindent, ha én mentem ő fizetett (mármint ha moziba mentünk vagy hasonlók). Én diák voltam ösztöndíjból éltem, ő már dolgozott. Így volt, hogy előfordult, hogyha kicsit megszaladtak a kiadások (tankönyvet vagy gyógyszert kellett vennem), akkor hazafelére ő vette meg a jegyemet, különben nem jutottam volna haza. Vagy még éppen csak utána 1 hétig 0 forinttal mászkálok, a következő ösztöndíjig. Nálunk ebből sose volt probléma, mert amikor összejöttünk ezt is mérlegeltük, hogy belefér-e a büdzsébe és nem volt ilyen enyém tiéd. Inkább csak az én büszkeségem miatt hívtuk kölcsönnek, amikor kisegített, mert végül sose kellett megadnom. Hanem ráfogtuk a következő programra, hogy kvittek vagyunk vagy sütöttem valami finomat és 2 buszjegyet is megérne olyan finom lett.

Szóval a ti esetetekben azt tudom tanácsolni, hogy egyik alkalommal vesd fel, hogy kicsit megszorultál és lehet következő alkalommal nem tudsz jönni, mert nem lesz miből. Ez elég alap, hogy átbeszélhessétek a dolgot. Ha megint behisztizik, akkor pedig mond, hogy oké, hagyjuk. A következő alkalom előtt pedig bocs, de nem tudsz menni, nincs miből. Rögtön átértékeli szerintem az anyagiakat, mert ha diák vagy ha nem, nem fair, hogy csak te utazol és fizetsz, mert hacsak nem a szomszéd faluban lakik egész biztosan többe kerül a jegyed, mint a hétvégi kajád. (főleg ha még azt is fizeted)

"Ő meg már attól falnak megy, ha csak megemlítem, hogy nekem kicsit sok így és nem is túl igazságos (pl ha bolti bevásárláskor olyanokat is vesz, amit majd a héten esz meg, de én fizetem ki. Plusz még az út is...) "

Hát szép embered van...odautazol, Te fizeted, a kajáját is Te veszed meg neki előre a hétre, amihez Te hozzá se nyúlsz. Szépen lehúz a madár, bár ebben az esetben Te vagy a MADÁR :)