A barátomból eltűnt a szenvedély, de lehet hogy soha nem is volt meg? Ti hagynátok hogy már fiatalon takaréklángon kelljen élnetek?

2 éve járunk és 2 hónapja lakunk együtt. Mondjuk a nyáron náluk laktam, de minden nap 11órát melóztam és csak este értem haza későn, fáradtan. Én ennek ellenére kívántam, akartam volna szeretkezni de ő nem. :/ Pedig csak 6 órákat dolgozott és nem is minden nap. Most meg egyetemen vagyunk, koliban,együtt lakunk. És már megint ugyanaz a szitu...én szeretem, képes vagyok rá úgy nézni mint az első randikon. Kívánom minden nap, viszont neki elég heti 2-3 szeretkezés,melyek nem túl fantáziadúsak. Megkérdeztem tőle hogy miért kell így élnünk? Azt mondta, ilyenek a szürke hétköznapok, fogadjam el. Nagyon szomorú vagyok, már nem úgy néz rám mint egy vonzó nőre, hanem mint egy aranyos kisállatra kb. Próbáltam már többször kezdeményezni, kicsípni magam, aztán lelépni a barátaimmal hogy ne legyünk annyit együtt,programokat is kitaláltam de nem segített. Amíg nem voltam az övé, addig másnak mutatta magát: kommunikatívnak,vidámnak, szenvedélyesnek. Most hogy megszerzett...lusta, egyszerű és unalmas. Szerintetek mit tegyek?