Húgom szavai elgondolkodtattak. Szerintetek is változtatnom kellene, hogy jobbá tudjam tenni ezt a kapcsolatot?

7 hónapja vagyok együtt a barátommal de úgy érzem ez nem egy normális kapcsolat. Húgom azt tanácsolta most már mindenképp beszéljek vele. Ahogy elmeséltem a húgomnak a problémáimat azonnal átlátta a helyzetet és azt mondta elsősorban itt nekem kell változtatnom mert úgy látja h én alárendelve vagyok a barátomnak és ő az uralkodó. Hagyom h irányítson pedig engem ez zavar. A szex terén kiszolgáltatva megalázva érzem magam mert sokszor durva a barátom és hiába szólok neki h fáj vmikor meg se hallja. Bűntudatot érzek ha azt mondja h kibírja ha nem akarok vele lefeküdni de tudom h közbe meg nagyon szeretné. Hagyom h bábuként mozgasson és mintha sodródnék az árral. Azt mondta a húgom h egy kapcsolatban egyenrangú félként kell tekinteni a másikra és a szexben is a másik érdekeit vágyait saját magunk elé kell helyezni. Ha nem vagyunk egyensúlyban akkor az egyik fél el lesz nyomva. Mivel eléggé zárkózott vagyok nincs is önbizalmam és nem vagyok magabiztos. Azt mondta biztos h őt is érzi h nincs rendben köztünk vmi de lehet nem meri mondani mert fél h szakítok vele. Pedig egy pasi szereti ha felnézhet a barátnőjére ha ő is irányít magabiztos. Sajnos én egyáltalán nem vagyok ilyen és nem adok hozzá semmit ehhez a kapcsolathoz. Pedig ott van bennem az önbizalom vhol mélyen csak felszínre kellene hozni és őszintén elmondani neki a problémáimat. Meg kell tanulnom a sarkamra állnom és változtatnom a kapcsolatomon.