Feltette már magában valaki ezt a kérdést?

Barátommal lassan egy hónapja járunk, én 19, ő 27. Nem mondom, valahol piszkál a korkülönbség, de csakis azért mert előttem még itt az élet, ő meg már szinte leélte.

Múltkor felhozta a házasság, eljegyzés témát, hogy lassan kezdi zavarni hogy a családtagjai lassan elvárják tőle hogy nős legyen. Kérdeztem tőle hogy zavarja hogy nem házas, és azt mondta hogy mondhatni igen. Nem tudtam mit kezdeni a válasszal, valahol bután éreztem magam. Én mellette szinte egy gyerek vagyok, ki tudja mit hoz a holnap, lehet majd adódik egy külföldi lehetőség (ilyen szempontból magasra teszem a mércét, vannak elvárásaim magammal szemben is, de nem csak). Épp azon gondolkoztam hogy vele szemben mennyire lenne az korrekt hogy járunk járunk, és két év múlva én kimegyek cserediákprogrammal külföldre tanulni pár hónapra, tegyük fel nagyon megtetszik és kinnt szeretnék maradni. Ő nem külföldi párti, bennem van.

Nem tartom azt se korrektnek hogy ő már komyolodna, viszont nálam ennek alakulnia kell. Nem tudom úgy belelépni egy kapcsolatba hogy azt mondom hogy húúú na ezt a lehető legkomolyabban vegyük... nem tudom magam teljes mértékben elkötelezni magam. Szükségem van magányra olykor, családomra, barátaimra, és olykor egy jó kis bulira. Fiatal vagyok...

Rossz volt mikor nem volt senkim, most nagyon örülök neki, de nekem kell az is hogy önmagam megvalósitsam.