Felrúgni a biztosat és együtt menni, vagy külön és majd késöbb utánna menni?

Biztos állást nem adnék fel a kapcsolat kedvéért!

Ha egy kapcsolat nem bírja ki, hogy nem találkoznak mindennap, akkor az a kapcsolat nem stabil, és nem is lesz tartós.

Sok családot ismerek, ahol a párok csak havonta, hat hete találkoznak, a kapcsolat még is működik.

Külön és később utána..

Azert mert töbtapasztalatom van, ogy nem jött be, vagy össze úgy a távmunka( nemcsak külföld) mint szamították..

Pár hónap és akkor már latja az ember, akkor fel lehet adni a biztosat.

Ha pár hónapot nem bír ki a kapcsoat, akkor jár akármiről is bezsélni..

A lényeg, hgy az ember tudja mikor lesz kb vége, mármintmörökre távkapcsolatban sem lehet értelmes élni, ezt be kell látmi..de ha érzed láos a végéz, akkor sokkal könnyebb..

Lehet arról beszélni hogy így együtt úgy együtt...csak ez olyan dolog hogy az egyik fél bármikor meggondolhatja magát, hogy bocs, én mégis inkább mással lennék együtt.

És akkor jön a koppanás, hogy te az életed is elszúrtad, vagy hagytál elúszni egy lehetőséget, aztán ott maradsz egyedül társ, munka nélkül. Míg a másik fél meg boldog valaki mással. És szakításnál sosem azt nézi a másik fél, hogy mit áldoztál fel érte, csak azt hogyan szabadulhatna már meg tőled.

"ha így áll hozzá az ember,akkor minek van a másikkal"

Nem mondtam hogy így kell hozzáállni, sőt, régen rossz ha valaki így teszi, viszont az sem egészséges ha valaki elveszik a rózsaszín ködben, és úgy látja hogy "örökké együtt", meg "mindent feláldozok érte"...ha már valamit fel kell áldozni, akkor az régen rossz, mert idővel tuti vissza lesz mondva, s gond lesz belőle.

"Szóval nekem az jön le,hogy te mindig résen vagy és minden pillanatban azt gondolod hogy elfognak hagyni,így hogy lehet élni?"

Nem gondolom így, nem lesem azt hogy "na mikor hagynak el" viszont bizonyos szintig mindig figyelnünk kell arra, hogy megtartsuk a saját önállóságunkat.

Egyrészt, elnézve egy csomó házasságot, nagyon sokan vannak úgy, hogy csak azért élnek egymás mellett mert külön nem tudnának megélni, egyik a másikra van utalva. Saját rokonságunkban is van ilyen, aki megmondta hogy gyűlöli a férjét, de hát a gyerekekre mégis kell a pénz...az már mellékes hogy nem csak a pénz számít az életben.

Más ismerősömnél is volt ilyen, hogy "feladta" a külföldi munkalehetőséget, mert barátnő, stb....aztán meg a csaj kidobta sok évnyi kapcsolat után.

Én is estem abba a hibába hogy fontosabb volt a másik fél, mint a tanulmányaim, ez +1 évet jelentett egyetemen, és el lettem hagyva a legnehezebb időszakban.

Persze nem törvényszerű hogy vége lesz egy kapcsolatnak, sőt, de azért nem árt ha mindkét fél meg tud állni a lábán külön külön is. Persze ebben a külföldi munka témában sokat számít milyen hosszú kapcsolat, mennyi időre menne ki az egyik fél, a másik utána tud e menni, vagy egyáltalán jó e nekik a mostani helyzet.

Mert megmondom őszintén, nekem már az is fura hogy az egyik fél dolgozik, jól keres, a másik meg nem talál munkát, otthon ül. Idővel ez is a kapcsolatra nyomja a bélyegét, jön a tipikus "mindig dolgozol, nem érsz rám" szöveg, másik fél meg azt látja hogy egész nap semmi dolgod. Meg az is számít, hogyha otthon vagy, egy idő után nincs semmi új infó, semmi új történés, amit mesélhetnél, elkezdődik a "milyen volt a napod? Semmilyen" folyamat.

Magánál a távolságnál is relatív ki hogy bírja, meg tényleg azon áll, hogy ez mennyire hosszú idő lenne, ha látni lehetne a végét az más, mintha nem lenne semmi közös jövőkép.