Tönkretettem a kapcsolatommal magam, SOS, mit kellene tennem?

Már nem bírom tovább, azért írom ki a kérdést.

Hosszú lesz de kérlek olvassátok el, megköszönném!

19 éves lány vagyok. Kiskoromban Anyukám volt a világ közepe, Ő azonban alkoholista, depressziós, lop tőlem, miatta tele lettünk gonddal. Elváltak a szüleim, rájöttem, hogy Édesapukám a mindenem, rá számíthatok. Sajnos egyelőre Anyunak még egy házba kell élnie velünk.

Se szó se beszéd, amióta megtudtam, milyen az Anyukám, összetörtem lelkileg, és egy párkapcsolatba menekültem(ez 16 éves koromban volt). ELvesztettem a személyiségem, ez a párkapcsolat még jobban lehúzott, mint valaha. Előtte még életvidámabb voltam, a kapcsolatomban viszont folyton a megfelelési kényszert érzem. 3 éve vagyok a barátommal, átmentem már pániktünetes rohamokon, rosszulléteken, és nem tudok kilépni. Úgy érzem, elvesztettem a barátaimat, midnenkivel bunkó vagyok, és nem az vagyok, aki voltam! Jártam pszichológushoz, Ő azt mondta, hogy az Anyukámtól eredő érzéseket átvetítettem a kapcsolatomban, és a támaszt is a barátomban keresem, amit anno anyu nyújtott.

A barátommal való kapcsolattól függ az "életem", egész nap szomorú vagyok, hisztis a barátommal, ha meg megtudom, hogy bennem van a hiba, rosszul érzem magam.

Olyan érzésem van, mintha egy rossz ember lennék, egy üres bábu. A barátom egyébként szeret, de nem tudok már semmit, hogy mit akarok, mit érzek.

Amíg ő nem volt, csak az édesanyukámmal való probléma, addig barátkoztam, éltem az életemet. Amióta a barátommal együtt vagyok, kb. 1-2 barátom van, nem tudok beilleszkedni, a barátommal nem tudok beszélgetni, egy üres bábu lettem.

Szakítani nem tudok, úgy érzem meghalok, ha nincs a kapcsolat, ráadásul erős pániktüneteket produkálok.

Az orvos azt mondta, hogy "újra kell építeni" az önbizalmam, az önbecsülésem, illetve felfedezni a tulajdonságaim.

De addigis, mi lesz velem? Edzek, eljárok, sétálok, sokat vagyok APukámmal, ennek ellenére nem látom az életem értelmét.