Az egyedülálló lányok miért "sírnak" folyton, hogy nekik nincs pasijuk?

Elsőnek igaza is lenne.... DE!

Azért aki elhajt mindenkit, mert ha rájuk néz rosszul lesz, akkor utána ne rinyáljon, hogy hol vannak a rendes pasik, mert ez rohadtul képmutató dolog, hisz nekik nem a rendes pasi kell, hanem, amelyik tetszik neki, tehát az ideálja. Azt közben azt meg nem is tudjuk, hogy q csaj egyáltalán megüti-e a mércét.

Jó, de a nőknél a szelekció minősége, tehát a rosta a fontosabb, a férfiaknál pedig a puszta mennyiség is perdöntő lehet. Van egy ismerősöm, aki őszintén vallja a "lyuk-lyuk" elvet, és már rengeteg, százas nagyságrendű nővel volt... igaz, nagyrészt olyanokkal, hogy te vagy én soha nem nyúlnánk hozzájuk - de ugye mégis úgy érezzük, hogy valahogy király a srác.

A kérdésre válaszolva: a nők számára a "pasi" az elsősorban egy szociális körülmény, nem csak egy szexforrás vagy érzelmi szemetesláda (ezeket megkapják máshogyan is, pl. a szintjüknél jobb pasit, ha eléggé odaadóak, vagy érzelmi szemetesládákat a szintjük alatti, puncijukra áhítozó bétáktól).

Tehát: amikor a nők "a pasi" miatt sírnak, akkor nem az a bajuk, mint neked, hogy nincs kivel dugni vagy megbeszélni a dolgaikat, és nem a rendes, 140 kilós, 150 centis, pólóban, farmerban és sportcipőben járó, háromfogú pistikére áhítoznak, hanem a szociális helyzetre.