Főnök-alkalmazott?

Van egy főnököm, akivel elég kétértelmű helyzetekbe tudunk sodródni. Múltkor egy céges rendezvényről együtt indultunk el és végül haza kísért, beszélgettünk még a ház előtt is egy 15 percet. Természetesen az üzletről is. Másnap többször is hívott telefonon, hogy beszéljünk bármikor nyugodtan, ha kedvem tartja.

Természetesen nem akarom félreérteni a helyzetet és nem szeretnék többet látni a dolgokba.

Egyrészről tudom, hogy nagyon is foglalkoztatja az üzlet, viszont tudom, hogy nem tisztje, hogy az én ügyes-bajos gondjaimat hallgassa, de úgy tűnik, kíváncsi rám.

Mindig nagyon udvarias, kinyitja előttem az ajtót, el tudunk hülyéskedni és néha úgy érzem, egy hullámhosszon vagyunk.

Mi a véleményetek erről? Férfiként, főnökként viszonyulnátok így egy alkalmazotthoz?

Persze, egyébként tudom, hogy ez lenne a normális, de eddig még egyik főnökömnél sem tapasztaltam ilyet. Vagy csak most kifogtam egy jó főnököt?

34 N