Mennyire normális, ha egy 26-7 éves férfi nem igényel párkapcsolatot? Milyen következménye lehet?

A bátyámról van szó. Kijárta az egyetemet, jó munkája van, annyit keres, hogy már engem pénzel, mert nem tud vele mit kezdeni. Albérletben lakik egy jó barátjával, néha elmegy társasággal kocsmázni, de alapvetően a szabadidejének 99%-t sziklamászással, edzéssel, ilyesmivel tölti ki. Nem azt mondom, pompás dolog, minden hétvégén mennek külföldre nagy sziklákat megmászni, Tátra, Ausztria, Horvátország, minden van ott. Nincs, és legjobb tudomásom szerint nem is volt barátnője. Pedig minden testvéri elfogultság nélkül is mondható, hogy helyes pasi, jó fej és okos.

Amikor felmerül a téma, gyorsan hárít. Mondván, hogy majd amikor eljön az ideje, most nem, még nem akarja. Még előtte ezt meg azt a falat meg kell mászni, ilyen meg olyan helyekre el kell jutni...

És tény, nem azt mondom, 26 évesen nem várom el tőle, hogy máris családot alapítson, csak attól félek, mire eljut addig a pontig, hogy oké, most már akarja, igényli, akkor komoly problémái lesznek, mert a tapasztalat hiánya, mert a nem tudom micsoda. 30 évesen párt (és tapasztalatokat) keresni szerintem sokkal nehezebb, mint tizen-huszon évesen. Vagy tévedek?

Tudom, nem az én dolgom, de azért érdekel, hogy ez mennyire "normális", tényleg lehet-e később ebből problémája?

Sajnos nem tudom a helyébe képzelni magam, én nagyon emberközpontú vagyok, a családalapítás az egyik legjelentősebb célom az életben, így nyilván látszik, hogy jellemre nagyon különbözünk. Ezért kérem a segítségeteket, vagy legalábbis, egy jó fejbekólintást, mert ha azt mondjátok, hogy ez így természetes, sokan vannak ezzel így, akkor oké, kevésbé fogom félteni. Csak most ugye nekem nehéz megértenem ezt, hiszen nekem teljesen mások a fontos dolgok.

Előre is köszönöm a válaszokat, és bocsánat, hogy hosszú lett.

22/l