Miért van az hogy a mostani kapcsolatomban olyan dolgok is alapnak számítanak, amelyek valójában nem azok, mégis nélkülük nem lennék párkapcsolatban?

Szerintem meg kell lennie egy kapcsolatban egy egészséges kompromisszumképességnek, de annak is, hogy tiszteletben tartjuk, amitől a másik óckodik, nem forszírozzuk, hanem élünk anélkül.

Én például kifejezett ellenérzéssel viseltetek az anál irányában, és nem is tartom reálisnak, hogy ez már "alapkövetelmény".

Tudod vannak, akik ezt valamért elutasítják, pl. nekik ez teljesen kizárt s erőltetni sem szabad, aztán van, aki kipróbálta, de nem jött be neki. Ezeket el kell fogadni, mert van ilyen is. És olyan is, hogy a fiú/férfi ezeket nem igényli. Viszont, ha neked ezek már elképzelhetetlenek, akkor csak olyan lánnyal kéne majd, persze csak ha úgy alakulna, összejönnöd, aki bevállalós s nyitott. Viszont ehhez meg kitartás kell meg szerencse is, főleg, hogy elsőre nem mindig derül ki ez.

Nekem sosem okozott gondot, bár az análba úgymond később vezettek be, de nem bántam meg, Párom örömére, igaz mikor összejöttünk Ő úgy volt vele, hogy barátnővel nem, de mondtam Neki, hogy nem gond nekem, sőt szeretem is.

Pl. a Párom baráti körében van olyan srác, aki szereti a mély torkozást, csak is olyan lánnyal jön össze, akinek nem gond ez.

Szerencsére nekem sem gond, hisz a Párommal már nem keresgélünk, megtaláltuk azt mindketten, akit úgy szeretünk, fogadunk el, amilyen, nincs tabu, se le/beszabályzás.

N