Ti ezt mire vélnétek? Nem értem h mi volt a célja ezzel.

Nos akkor gyorsan vázolnám a helyzetet. Együtt jártam a barátommal, én tökre beleszerettem. Igaz, voltak dolgai amik már az elejétől kezdve nem tetszettek (pl. együtt voltunk egy hónapja és nélkülem ment el ünnepelni a szülinapját, mondanom sem kell h mennyire esett szarul...). Szóval azért voltak húzásai, de elnéztem, mert gondoltam h jobb lesz, meg mindig megmagyarázta a dolgokat. Elvoltunk 2 hónapot, majd szakítottunk, aztán rá 2 hétre kibékültünk. A kibékülés után láttam h próbálkozik, meg voltak kedves gesztusai, de én keveselltem a találkozókat (heti 1 vagy 2 találkozás szerintem nem elegendő, persze megértem h sok dolga volt, egyetemista és sportol is). Ez így ment 2-3 hónapig, majd megint elegem lett, mert ő hétvégén közölte h otthon pihen. Elég rosszul esett és nem bírtam tovább tolerálni, ráadásul még a volt barátnője képéhez is írogatott. Találkoztunk, és nagyon kiakadtam a viselkedésére, mondtam neki h ezt nem bírom és hagyjuk ezt az egészet. Majd elsétáltam és ő utánam se jött. Ekkor éreztem h basszus ennyit se érek neki, simán elment az edzésére. Ezt követően nem sokkal kaptam egy "búcsúlevelet", amiben leírta h mennyire különbözőek voltunk és h nem értette a viselkedésemet, ja és a legszebb h nem tudott úgy szeretni ahogy kéne. Nagyon magam alatt voltam mikor ezeket a sorokat olvastam, elég bántóak voltak a szavai így fél év után. Ha annyira nem bírt v szeretett akkor erre hamarabb is rájöhetett volna, minek kellett kibékülni? erre a levélre nem válaszoltam, mivel egyenesen lezárta a kapcsolatot és olyannak tűnt mint aki többet hallani sem akar rólam. Majd eltelt 2 hét és írt egy olyat, h soha nem fog elfelejteni és sajnálja ha megbántott. Nem értem h ez minek kellett? utólag akart szépíteni a bántó levelén? vagy mégis milyen szándékkal írta ezt?

nem szoktam ilyeneken agyalni, de úgy látszik én tényleg szerettem ezt a fiút, nagyon bánt h így ért véget és h csak így eldobott...hiába akadna sok másik fiú, mindig csak rá gondolok :/