Valaki, aki volt már ebben, vagy hasonló szituációban, vagy esetleg némi építő jellegű mondattal tudnátok segíteni? (többi lent)

Pár évvel ezelőtt figyeltem fel, hogy egy közösségben mikor kitudódott, hogy single vagyok a lányok egyre gyakrabban bepróbálkoztak.Majd a kesőbbikeben ebből a közösségből eltávoztam, egyéb más okok miatt.

Tény 2éve nincs barátnőm...no de most jön a lényeg!

-22 vagyok

-nem volt/és nem is akarok a közeljövőben egy éjszakás kalandot

Egyszerűen nem értem önmagam. ..inkább ezt a viselkedésem.

Nem beszélek senkinek sem a párkapcsolati dolgaimról, csak ha kérdeznek. (de akkor sem mondok el mindent)

Tény hiányzik valaki...akiért érdemes lenne felkelni,akihez oda lehetne bújni,vagy éppen közösen megbeszélni/atbeszélni a mindennapokat/a mindennapi problémákat megoldani.

Ritka az ilyen...de van! -csak nem nekem.

Ha találok is, nagyon jól elbeszélgetek vele...akár neten/akar szóban. ..de ahogy eljön az a pont, hogy csók. ..vagy még az se...de érzem,hogy többet akar mint barát, reflexből tudat alatt kettőt visszalépek,és szarul érzem magam. (nem a korábbi kapcsolatomon már túl vagyok. ..mielőtt szóba jönne)

Vagy időt kérek,ami után nem történik semmi...vagy egymástól elfordulunl akaratom ellenére. /ami megint csak nem tetszik/

Kezdem lassan tényleg belátni, hogy én is tipikusan az a 'magamfajtának való vagyok'.