Fiúk, lányok VÉLEMÉNY?

Sziasztok! 23/N ... Volt egy 4 éves kapcsolatom. Azt tudni kell, hogy 2 évet együtt éltünk a párom szüleinél. Nagyon sok mindenben befolyásolta az anyja és hát az apja talán mégjobban. SOK mindenbe beleszóltak. A tesói azt is rossz szemmel nézték ha együtt fürödtünk, A sok haver folyton jött a páromhoz szinte csak szívességért. Illetve sokszor vissza hallottam, hogy "minek neked ez a lány, miért kötöd le magad!?" Este is furikázni kellett a barátait amikor dolguk volt, ( heti 3-4 alkalommal) . Én ezt meguntam..és rengeteget veszekedtem a párommal, hogy reggel 6 tól 16 ig dolgozik és azután is a barátai az első..Ráadásul a késői és esti órákban. A válasz az volt, hogy nem akarja megbántani őket. Ha neki kellett volna segítség csak ritkán kapott a " barátaitól" Egy idő után számomra már annyira kiborító volt, hogy magányos lettem. Haragudtam érte, hogy nem foglalkozik velem ...a napos együttlétekből, csak heti két alkalom maradt. Nem kereste a társaságom hiába egy fedél alatt éltünk.Egy idő után .... A párom megcsalt!! Én elköltöztem egy nagyon messzi városba. Amikor kiment a mérgem a sok düh , 1 év különélés után újra egymásra találtunk. Ő úgy élte meg az egy évet, hogy közben az a sok barát valahogy eltünt mellőle, senkilye nem maradt. Az egy éjszakás kalandoknak élt. Kapart utánnam egy darabig. De én nem akartam vele lenni. Végül anyagi gondok miatt haza költöztem. Nagyon pici városban élünk és szó szerint semmi munka lehetőség nem adódik nekünk. Egy hete nem keres és annyit mondott, hogy unja és nem akar velem lenni, azt meg kérdeztem, hogy szeret e még azt mondta igen, de éljem az életem. És konkrétan átnéz rajtam..... Ha keresem nem válaszol. Ezért már nem is keresem.