Más is fél a párkapcsolatoktól?

Nem. Szimplán nem veszem ennyire halálosan komolyan a dolgot, eleinte úgy veszem mint a laza ismerkedést, vagy összejön vagy nem.

Ha meg később nem működik akkor jobb ha vége.

Igen, én is így vagyok ezzel, hasonló cipőben járok, de én még "benne vagyok a dologban".

17/F

mert halálosan komolyan veszed és már az elején rágörcsölsz, hogy uram isten mi lesz ha nem fog működni...te jó ég mi lesz velem már megint egyedül maradok.

Nájn nájn nájn nájn!

Lazábban kell venni, mint egy tapasztaltabb ember.

Nagyjából hasonló a helyzet, fűszerezve azzal, hogy azóta változott egy s más. Nélkülözve az adottságaimat ott van az, hogy megsérült az ínyem és nem tudok tenni ellene, pedig évek óta próbálkozom különböző orvosokkal, így többször szóvá tették már, hogy nem jó velem csókolózni a fémes íz miatt. Szét vagyok szabdalva, rengeteg műtétem volt, sokat betegeskedtem, sok kihagyásom volt, így el is vagyok csúszva az életben, napról-napra élek, céltalanul. Négy év telt el azóta, mióta utoljára voltam nővel (meg úgy általában bárkivel, nem vagyok meleg). A szexre már egyáltalán nem gondolok, társaságba nem járok, nem szórakozom, beszélgetni csak muszájból szoktam, ha kérdeznek. Szóval én már a gyönyörű tinilány prostikról is letettem, mert már azokat sem kívánom.

De azért remélem te ki tudsz lábalni ebből.

Igen. És nekem már nem is lesz kapcsolatom. Ez szinte biztos. Nem kockáztatok többet.

Az ember szükségleteinek enyhítésére meg ott vannak a "szolgáltatók". Ha érted mire gondolok.

Sajnos ez olyan kötődési mintázat, ami kora gyerekkorból fakad, és a rossz párkapcsolati tapasztalatok csak rontanak rajta.

Nekem pszichológus segítségével sikerült feldolgoznom, és amíg féltem a kapcsolatoktól, addig inkább nem kerestem kapcsolatot, mert abban én is sérültem és a másik fél is. (Mert ha kerülöm a közelséget, azt a másik "érzi", és eleve rosszul reagál rám, garantált a csalódás.)

Szóval ahelyett, hogy begyűjtöttem volna még pár kudarcot, inkább rendbetettem magam, a félelmeim, az érzéseim, és csak utána nyitottam mások felé. Egész más minőség! :) (Persze eleinte kicsit nehéz, de meg lehet szokni, hogy közel engedek magamhoz másokat. És csodák csodája: nem sérülök! :) )

Az élet nem határidőnapló, nem lehet "elcsúszni" benne. Kudarcok vannak, meg rossz periódusok, de ezeket nem kell szégyelleni. Most éppen nem jött össze. Nincsenek körülötted olyan emberek, akikkel jól érzed magad.

Akkor mit lehet változatni? Új társoság, új barátok? Esetleg magadban nem szeretsz valami? Hogyan lehetnél olyanabb amilyen szeretnél lenni?