Van itt olyan aki bevallota párjának hogy félrelépett?

Az okosok azt mondják, hogy az ugyan szép dolog, hogy vállalod a tetteidért a felelősséget és bevallod, de jellemzően inkább a saját lelkiismereted miatt teszed, nem azért, hogy a másikkal őszinte legyél. Ha együtt akarsz vele maradni, akkor érdemesebb hallgatni róla és együtt élni a tetteiddel, ha meg nem, akkor érdemes simán csak szakítani, de a megcsalás bevallásával feleslegesen bántod a másikat.

Ezzel én személy szerint vitatkoznék, de tagadhatatlan, hogy van benne valami.

Ó, és csak hogy írjak valami ide vágót is: én ugyan nem csaltam meg senkit, de mikor megtetszett más, és éreztem, hogy ez komoly, akkor azonnal szóltam az akkori páromnak és szakítottunk. Tekintve, hogy ha már olyan mértékben megtetszik valaki, akkor az eredeti partnerem mégsem szeretem annyira, mint hittem, tehát értelmetlen a kapcsolat. Főleg úgy, ha másra vágyom közben.

Engem már csaltak meg, akkor eleinte nem tudtam róla, a pasi simán csak szakított (persze, miután egy hónapon keresztül szeretőt tartott, nem egyből), akkor egészen addig, amíg a legjobb barátja nem mondta el, hogy izé, amúgy nője van, addig még szomorkodtam. Amint megtudtam, hogy megcsalt, akkor már nem érdekelt. Többek között ezért is vitatkoznék a legelső bekezdésemmel, mert nekem speciel megkönnyítette a továbblépést a tudat, hogy ilyen semmirekellő, hazug alakkal jöttem össze. Nem tudtam már a kapcsolat vége miatt sajnálkozni.