Nem szerethetek bele az öccsébe! De mégis mit tegyek?

Ő volt a legjobb barátnőm 3 éves korom óta. 6 évesen megfogadtuk (mikor megkaptuk az eső mobilunkat), hogy sosem fog úgy elmúlni nap, hogy ne beszélnénk legalább telefonon. Mindent tudtunk egymásról, a szüleink is jóban voltak, együtt jártunk nyaralni, síelni. Ha egyikünk elutazott, a másikunk ment vele. Azt terveztük, hogy közös lakásunk lesz és együtt költözünk Budapestre is, 13 év telt el veszekedés nélkül.

Utána megtörtént a baj, mindketten hibáztunk és én nem tudtam rá ugyanúgy tekinteni, már nem volt a legjobb barátnőm. Csak egy személy, akitől minél távolabb akartam lenni.

Ezért tavaly a jelentkezési határidő előtt pár nappal eldöntöttem, hogy nem Pestre megyek, hanem megpróbálom Szegeden a jogot. Ez a szüleimnek és mindenkinek furcsa volt, mert az elválaszthatatlan lányok között hatalmas szakadék lett és az a lány, aki világ életébe Pestre akart költözni (apukám ott él), Szegedre jött egy olyan egyetemre, amitől előtte rettegett és azt hitte, hogy az első hónapban feladja...

De jól döntöttem úgy érzem, viszont van egy kis baj...

A legjobb barátnőm öccse ebbe a városba jár gimnáziumba (bonyolult, a szülei küldték az ország másik végébe) és az utóbbi pár hónapban elég sok időt töltöttünk együtt, már ott tartunk, hogy szinte minden nap találkozunk és vonzódom hozzá, de tudom, hogy nálam ez lassan egyenlő lesz a szerelemmel.

Próbálom elnyomni az érzést, de már attól a plafonon vagyok, ha rám mosolyog. És az sem segít, hogy tudom, 13 éves kora óta belém van zúgva. Persze voltak lányok az életében, párral le is feküdt, de érzem rajta és ez így nagyon rossz.