Hany eves kortol eri meg szerintetek le komolyodni valakivel a mai vilagban?

Nagyon relatív. Minden ember máshogy éli meg az ilyen dolgokat. Nem is értem miért kell amúgy megkérdezni. Miért nem hallgatsz magadra?

Amúgy csak tapasztalatokat kaphatsz, és abból sem vonhatsz le nagyon sok következtetést mert te még ha egy hasonló úton is haladnál tovább, az nem jelenti azt hogy ugyanúgy is fog végződni a sztori.

Én úgy gondolom, hogy akkor kötném le magam valakivel komolyabban, ha pár éve már ismerem az illetőt és nem voltak komolyabb veszekedések. Mert mondjuk én azzal nem értek egyet, hogy veszekedni igenis kell!!, mert akkor nem lesz sablonos és unalmas a kapcsolat, utána a kibékülő sex meg még tökélyibb. Szóval ez nekem nagyon nem játszik. És furcsállom is hogy egyes nők ezt teljesen természetesnek veszik. Szóval pl ettől én kiábrándulok teljesen egy személyből! De neked kell eldöntened hogy mikortól akarsz komoly kapcsolatot. Én mindenképp annak a híve vagyok hogy még ha komoly kapcsolatra is szánod a fejed, tudj akármikor önállósodni és ne függj a partneredtől, mert minden embernek elmúlik a lila köd egyszer és minden ember változik, személyiségre is, jellemre is, és vágyak szempontjából is. Én nekem ez a véleményem

Veszekedni nem, de nagyon hevesen vitatkozni mindenképpen kell. Pontosan azért, mert olyankor megismered a másik ember valódi természetét, a problémákra az ösztönös reakcióját. Első barátnőmmel közel egy év után vitáztunk először. Szét is mentünk egyből. Legutóbbi barátnőmmel voltak viták, de olyan éretten tudta kezelni, hogy tudtam, hogy ilyenből sose lesz bajunk. Nem volt olyan, hogy úgy menjünk aludni, hogy a vita még fennállt. Megoldottuk még aznap, mindig. És utána jobb lett a kapcsolatunk, mint előtte volt.

Véleményem szerint annak az embernek, aki úgy ugrik bele házasságba, hogy még soha nem vitázott a párjával, annak kizárólag a szerencsén múlik, hogy végül bejött-e a dolog vagy sem.

Ui.: pl ez a mentalitás, hogy egy veszekedéstől kiábrándul a másikból valaki, ez tipikusan a konfliktuskerülő személyiségre utal, aki inkább mindig mindent a szőnyeg alá söpör, csak hogy ne legyen vita. Cserébe majd egyszer besokall az ilyen, és akkor vödröstül önti a szart a másik nyakába, aztán akkor már menthetetlen az egész, míg ha akkor felhozza a bajt, akkor még nem hagyják elfajulni a dolgokat.