Kinek van igaza szerintetek?

Beszélgettem az egyik munkatársammal,elég mély beszélgetésünk volt,mindketten elmondtunk sok mindent az életünkről,ide nem fogok részleteket leírni,de nem egyeztünk abban hogy képes lennék e párkapcsolatban kielégíteni egy nő igényeit.Traumákon mentem át gyerekként,anyám nevelt fel a nagyszülők segítségével,apám egy nulla volt.Lelki terror,feleség elverése,alkoholista.

Ezeken felül mindig problémába ütköztem ha más emberekkel kellett kapcsolatba kerülni.Egész nap a szobámban vagyok,kapcsolataim nincsenek már 22 éves korom óta.Most 28 vagyok.

Komoly gátjaim vannak ha nőkről van szó,már nem is tudok élőben úgy tekinteni rájuk mint lehetséges jelöltekre(régebben ez jobban működött bennem).Viszont a régi ellenérzéseim is ezzel együtt feloldódtak velük szemben.Mostanában azt figyelem ki milyen ember,ha aranyos nő szól hozzám már kedvesebb vagyok,régebben ideges lettem,és mindenkit eltoltam magamtól.

Mindegy,rövidre zárva:úgy érzem nem vagyok egészséges férfi,így nem tudnék megfelelő partnerré válni.A jövőre pedig úgy tekintek hogy egyedül kell majd boldogulnom és reménykedek hogy legalább lesz valaki aki mellé szegődhetek és élhetek ha már nem lesz rokoni támasz(kemény 2 darab ember).

Szóval a kollégám szerint ezek mind nem így vannak,megtalálhatnám magam mellé a nőt ha keresném.

Hiába szorongok és vagyok depressziós még mindig.