Szerintetek van értelme folytatni?

Barátnőmmel másfél éve vagyunk együtt, de múltkor nagyon összevesztünk, annak nyomán, hogy úgy érzem kirekeszt szinte az életéből és másfél év után nem értem ennek az okát.

Arról van szó, hogy én igyekszem odatenni magam a kapcsolatban: Rendszeresen kedveskedem Neki, figyelek rá, szülinapja előtt már három hónappal tudtam mit adok Neki, mert fél szóban megemlítette mire vágyik, ha megbetegszik ápolom, de ami a legfontosabb melette állok és elmesélek Neki mindent. Ritkán találkozunk és akkor is ha javasol valami programot, akkor rugalmasan belemegyek és tudok alkalmazkodni, mert tudom hogy Neki nem feltétlen van annyi energiája mint nekem.Most elkezdett színészkedni az egyetem mellett, mondtam hogy segítem meg mellette vagyok, még ha ez esetleg azzal is járna hogy kevesebbet találkozunk, mert hát látom hogy igazán ezt szeretné.

Ennek ellenére néhányszor furcsán néztem rá: Én meghívom a gólyabálomba, hogy jöjjön el, meg ha bulizni megyek hívom folyton, Ő nem jön, sőt még a saját báljába sem hív meg, meg nem is szól róla semmit.

Ha én javaslok programot élből elutasítja, inkább legyünk otthon Ő most fáradt. Egy moziért anno szó szerint összevesztünk.

Most meg egy véletlen beszélgetés során kiderült, hogy Ő a színpadon simán smárolna mással.Ez önmagában nem baj, de basszus ha nem kérdezem nem is tudnék róla? Hát miért nem szól, hogy figyelj nekem ezek a határaim, tudj róla mert így korekt? Múltkor már el lett döntve hogy hova adja be színi pályára a jelentkezését, de aztán egyszer csak meggondolta magát, elbizonytalanodott és erről csak hetekkel később értesültem, szintén véletlenül jött elő.Ez rosszul esett hogy annyira nem bízik meg bennem hogy megosztja a kétségeit.

Kérdeztem hogy most akkor mik a tervek, meg hogy akarja, arra meg a válasz ne kérdezgessem, meg cibáljam, majd szól róla ha eldöntötte. Erre tegnap kiderült hogy már hetek óta beadta.

Előhoztam ekkor a gondomat, hogy miért választ le ilyen élesen magáról, merthogy én azt érzem. Belém akarta fojtani a szót, hogy ne hisztizzek meg gyerekeskedjek már megint. Na ezen nagyon felhúztam amgam és irgalmatlanul összevesztünk. Nemhogy értékelné, hogy van melette valaki, helyette ilyen durván lekoptat, ráadásul másfél év után. Elmondtam hogy baromira nem kellenne természetesnek venni a fenti gesztusaimat és kicsit Ő is magába nézhetne hogy mennyire asszimmetrikus a kapcsolatunk. Erre scak annyit mondott hogy ez így van rendjén mert Ő a nő. Na itt végképp elegem lett belőle és elég csúnyán elküldtem, úgy hogy nagyon elsírta magát, én meg otthagytam.

Szeretem nyilván, de olyan személyes sértéseket mondtunk egymásnak oda vissza, ami nem semmi. Ráadásul ez így tényleg nem jó, hogy Ő látszólag le sem szarja a kapcsolatunkat (Közben persze otthon a faliújsg az én képeimmel van tele, meg a telója is meg a naplójába is egyszer véletlenül beleláttam és ott bezzeg csak rólam ír)

Azóta beszéltünk, Ő hívott fel, hogy nincs semmi baj, meg hogy beszéljünk, dehát most ez nem egyszerű bocs lesz, simán lehet szakítás is. Mi a meglátásod, mit ronthattunk el, min érdemes javítani, természetes e ez a gond, mással előfordult e?