Felnőtt érett nők és fiatal lányok miért nem vagytok sosem elégedettek magatokkal?

Én elsősorban azért vagyok magammal elégedetlen, mert a környezetem, elsősorban a CSALÁDOM tesz érte, hogy így legyen. Persze ők csak "jót akarnak", azért mondják el, hogy az nem tetszik a férfiaknak, ha valaki olyan sovány, mint én (pedig egyébként akadna jelentkező...), és azért tartanak teljesen életképtelennek.

Bocs, dühös vagyok.

meg sok esetben a média sulykolja beléjük h nem elég okosak szépek tökéletesek ....

mert elhiszik a "szerelmüknek" h ők tényleg nem jó nők

és ez csak két ok !

Ahogy itt írta valaki ezeket a dolgokat a család közvetíti először.. aztán már eleve úgy indul a kisgyerek az iskolába, hogy kevés az önértékelése és ott sem segítik elő, hogy több legyen, így ebben éli kezdetektől az életét.

Anyám pl. kisgyerekként ha olyan ruhát adott rám amit nem szerettem azt mondta, hogy úgyse néz meg senki. Később ha olyat hordtam ami nem tetszett neki azt mondta mindeni meg fog szólni.

Amúgy a külsőség, a szépség valóban fontos. Nem a másoknak, hanem az önmagunknak való megfelelésre gondolok. Hogy úgy tudjunk elindulni otthonról, hogy magunknak tetsszünk. Ettől leszünk magabiztosak. Az ember bármikor elkezdheti önmagát értékelni akár a környezete ellenére is. Sokan hülyeségnek tartják azt, hogy azt kapod vissza amilyen vagy. Én huszonéves korom végén visszanéztem a fényképeimet és amit akkor nagy hasnak és csúnya arcnak véltem tizenévesen.. rádöbbentem, hogy csak egy pici poci és egy átlagos arc volt. Azóta nem érdekel, ha bárki bármit be ill. leszól, kinyíltam és sokszor elmondogattam magamnak, hogy szerethető vagyok, szép a szemem, a mosolyom, a derekam a mellem és a többi. Arról, amiről valóban azt gondoltam/gondolom hogy az. És ma már jönnek a dícséretek. Legtöbbször arról amit éppen én is kiemelek magam előtt. Úgyhogy érdemes belenézni a tükörbe és megdícsérni magunkat :)