Kezd zavarni mostmár hogy barátom egy naplopó, azaz egész nap csak lopja a napot, csinálja a semmit. Mit tegyek?

Lassan három hónapja vagyunk együtt, én úgy ismertem meg hogy xy országból épp nemrég jött haza, volt egy kisebb balesete ott, és épp akkor volt úgymond "betegszabadságon". Persze, ez értehtő ok arra hogy nem keresett itt munkát addig mig meg nem gyógyult teljesen. Ez az idő ezalatt a három hónap alatt közben már rég letelt. Eleinte hitegetett azzal hogy keres ő munkát, keres. Egy idő után abbahagyta, fogva arra hogy "nincs olyan munka amit ő szeretne". Oké. De már itt nekem furcsa volt. Utána, elkezdtem én is munkát nézegetni neki, találtam is kapásból 3-at akkor, mutattam neki. Abból neki startból egy nem tetszett (merthogy ő hétvégén nem dolgozik), a másik kettőnek elküldte az önéletrajzát, majd az egyiket elment másnap megnézni (de azt is kérlelve szinte). Másnap meséli hogy kevés fizu sok munkáért (higgyétek el hogy annyi fizuért az a munka jó lett volna!). Szerintem ezek csak kifogások, ül egész nap otthon, nem csinál semmit, eltartatja magát az anyjával (akinek szintén kevés a nyugdija). Nem látom egyáltalán hogy akarna menni dolgozni, ő azt állitja hogy vár egy munkahelyre ahova mehetne... és addig? Él napról napra?

Nincs képesitése, épp tapasztalata ami van pár munkahelyéről visszamenőleg (gyárakban).

Már gondolkoztam azon hogy tegyem oda komolyabban, mert már kezd nagyon zavarni a dolog. Vagy nem kéne zavarjon?

Ti hogy lennétek?

-barátom 25 éves-