Mit csináljak, hogy a barátom haverokat találjon magának és ne én legyek számára az egyetlen, központi személy, akin minden múlik?

Én hasonló vagyok, mint a barátod, csak lányban. Nem teljesen ugyanolyan, mert én simán mászkálok egyedül is színházba-moziba-múzeumba, de nekem sincs óriási társaságom, és az elmúlt időszakban kb. csak a munkatársaimmal mozdultam ki a páromon kívül, de velük sem vagyok olyan hűdejó viszonyban, és ha nem lennének ezek a kollégás sörözések, akkor sem dőlnék a kardomba. Voltak régen barátaim, mindben csalódtam, amúgy sem tudok könnyen barátkozni, új társaságban feloldódni... de nem is érzem olyan rossznak azt, hogy nincsenek. Ez már a párom előtt is így volt. Most persze örülök neki, hogy van kivel eljárkálni, akit szeretek, de ha esetleg szakítanánk, nem esnék depresszióba. Ha a párodnak így jó, akkor nem kell ezt erőltetni. Nem mindenkit barátságba "találtak" ki.