Egy kapcsolat akkor jó ha elfogadjuk egymást a hibáival együtt, vagy ha a másikért tudunk változni?

Egy kapcsolatban elfogadod, h x lába van valakinek. Egy kapcsolatban nem fogaod el, hogy midnennap részeg.

Mindkettő egy hiba... érezzük a dolgok súlyát azért.

Persze a másik "hibáit"(amik valójában nem feltétlen hibák, csupán saját értékrendünktől eltérő viselkedésformák) el kell fogadni, idomulni hozzájuk.

A lényeg talán csak annyi, hogy a másik félben több pozitivitást találjunk a magunk számára, mint amennyi negatív tényezőt.

Szerintem lehet változni a másik fél érdekében, azért, hogy a már meglévő összhang még erősebb legyen. Vegyük például, ha a barátnőm naponta egyszer akar szeretkezni, míg én kétszer, akkor ezeket a vágyakat hajlamos vagyok magamban "visszafojtani", hisz' ezzel az ő válláról terhet veszek le, nem kell azon gondolkodnia, hogy "most mi legyen".

Viszont lényeges, hogy ez a fajta odaadás kölcsönös legyen, mindkét fél hajlamos legyen "áldozni" a másik kedvéért, mert amint egyoldalúvá válik a dolog, megbillen az egyensúly és valaki megszívja.

Na, valahogy így látom a dolgokat, nem tudom, elég érthetően fogalmaztam-e, még csak most ittam meg a "reggeli" kávémat.

22f

" De ha én miatta meg tudok változni bizonyos dolgokban"

Ez csak egy ideig szokott menni.

Vannak bizonyos hibák emberekben amit nem tudnak megváltoztatni.Ezt el kell tudni fogadnunk.Ha nem tudjuk,nem is szeretjük igazán a másikat.

Aztán vannak azok a hibák amikben megtudnának változni.Pl.gondolok itt a hazudozásra,részegségre stb.Ilyenkor ha nem akar megváltozni és nem fogadja el a segítségét a másiknak a rászoruló fél akkor csak egy megoldás van a szakítás.És két dolog jöhet ebből ki.Vagy megváltozik segítséggel és belátja hibázott vagy senkitől nem fogad el segítséget és így járt.

Ja,és ha valakinek nem tetszik a stílusunk,szava járásunk,barátaink akkor nem megváltozni kell hanem szakítani.Mert attól hogy xy a párom még én lehetek önmagam.

20/L

Fő kérdésedre válaszolva: Mindkét esetben jó -lehet- egy kapcsolat.

Az első verzió, hogy el tudjuk fogadni a másikat a hibáival együtt egy nagyon jó dolog, mert viszonylag ritkán jön úgy össze, hogy minden hibáját valóban el tudjuk fogadni a másiknak.

A másikért tudunk változni is lehet jó. Azonban nem mindegy, hogy miben és pontosan miért változunk. Ha azért változunk, mert a párunk csak akkor szeret, ha mi "megváltozunk" valamiben, amiben valójában nem is változunk csak a párunk kedvéért (tehát mikor megszűnik vele a kapcsolat rögtön visszajön a régi hibánk) az nem hiszem, hogy jó lenne, mivel az csak egy kényszer. Ha van olyan hibánk amit vagy már mi magunk is szerettünk volna elhagyni vagy ő világított rá, hogy másoknak ez milyen kellemetlenséget okoz és mi ezt valóban belátjuk és tudatosan és valóban megváltozunk, hogy neki is és nekünk is jobb legyen akkor szerintem rendben van.

Én annak a híve vagyok elsősorban, hogy mindenki a leginkább magához illő párt válassza. Ekkor nagyrészt elkerülhető, hogy a kapcsolat csupa megalkuvásból álljon, és inkább szenvedés legyen, mint boldogság.

Nyilván nem lehet mindenben tökéletes az összhang, de abban a pár dologban, amiben nem passzoltok, abban ott a kompromisszum. Ez csak úgy működhet, ha mindketten engedtek egy kicsit.

Az nem játszik, hogy csak az egyik enged sokat, ez egyre több dolognál előfordul, és kvázi feladja önmagát a másik kedvéért. Aki itt tart, az rosszul választott párt.

29/N