Mi a fenének akar valaki fent tartani egy szakítás után baráti viszonyt, főleg úgy, hogy közben azt érzed, csak erőlteti?

Lehet, hogy még túlságosan fáj neki a szakítás, és még "tanulja" a "barát üzemmódot". Lemondani mégsem akar róla. Hogy miért nem, annak számos oka lehet:

- nem akar elengedni / "megszokás" - ebbe nem tudom beleélni magam, de van ilyen)

- (ha komoly volt a kapcsolat), nem akar szem elől téveszteni - ilyet már éreztem: talán hülyén hangzik, de úgy éreztem, mivel azt sem tudom, melyik városban él az exem (amikor szakítottunk, határozott idejű szerződése volt), úgy éreztem, mintha "amnéziás lennék", és életem egy fontos részével nem tudnék elszámolni. Később beálltunk a karácsonyi üdvözlet, születésnapi jókívánság + évi 1-2 pár soros levél vonalra, amikor mindketten leírjuk, hogy megy a sorunk. Számomra jó érzés tudni, hogy hol, hogyan él, hiszen egykor nagyon fontos volt számomra, és sok szép emlék köt hozzá. Így ki van küszöbölve a "fantáziálás" és nincsenek megválaszolatlan kérdések.