Miért kérek mindig mindenért bocsánatot, és hogyan szokhatnék le róla?

Két ötlet jutott eszembe:

1. Egész napon át figyeld, amit beszélsz. Kényszerítsd magad arra, hogy figyelj a mondanivalódra. Tudatosan kerüld a "bocsánat" szót. Mielőtt kimondanád, gondolkodj egy pillanatig: szükséges bocsánatot kérni? Kárt okoztál? (Pl. megütötted?) Ha igen, jogos: kérj elnézést. Nem okoztál kárt? (Pl. kényelmetlen a póz) Akkor nem kell bocsánatot kérni. Ha esetleg "illetlen" dolog történik (pl. szellentesz), akkor elég, ha annyit mondasz: elnézést. Gondolkodj, kényszerítsd magad arra, hogy gondolkodj beszéd előtt. Ha ezt tudatosítod, idővel már ha nem figyelsz, akkor is lassacskán leszoksz.

2. Kérd meg a barátod, hogyha valamikor bocsánatot kérsz, beszéljétek meg, jogos volt-e. Ha nem, akkor ne túl erősen, de húzza meg a hajad! Én inkább ezt akkor ajánlanám, ha az előző nem jött be, tehát ha te magad nem tudsz figyelni a beszédedre.

Egyébként ez egy rossz beszélgetési szokás, mint másoknál az állandó, kötőszóként használt "b*zd meg". Gondolom, te is találkoztál már ilyen emberrel. Náluk ez a megerősítési kényszer okozza, elvárja az ilyen illető, hogy megerősítsék. Nálad ez kisebb önbizalomhiány lehet, félsz, nehogy kárt okozz. Nincs ezzel baj, csak el kell hinned, hogy nem vagy te olyan lány, aki folyton csak kárt okoz! Meg kell erősítened magad! Ügyes vagy és sikerül majd leszoknod erről a rossz szokásról. Csak egy kis figyelem! :)

Már megbocsáss, de szerintem is önértékelési gondjaid vannk. Jajj bocsánat, kihagytam egy A betűt(ugye milyen nevetséges?). Amúgy szerintem ilyen apróságok miatt nem kell bocsánatot kérned, mert piszkosul röhejes tud lenni.

Én pl pár éve nagyon mocskos szájú voltam. Minden második szavam a B@zd+, meg a qrva annyát, rohadjon meg volt. Bár most is használom, de közel sem olyan gyakorisággal, mint akkoriban. Azóta kicsit meg is változtam, de a kifejezés használata azért volt, mert azt akartam, hogy viccesnek tartsanak, de közben meg már sokszor rám szóltak, hogy ne káromkodjak annyit. Annyi, hogy tudatosan figyeltem rá, hogy ne mondjam ki, és még hogyha a b@z ki is futott a számon, a dmeget már nem raktam utána. Később már a b@z sem csúszott ki annyit a számon.

K.A. 17/F

Próbálj meg megköszönni valamit, ahelyett, hogy bocsánatot kérsz...

Nehéz, és a kontextus nem mindig engedi meg, de lehet.

Pl.: "Bocsánat, hogy ennyit beszélek" helyett "Köszönöm, hogy eddig meghallgattál."

Valamiért gyakran akarunk betűzni, mint valami érzelem kifejezése, egy Bocsánatot, de ha folyton csak bocsánatokat kérünk, azzal magunknak romboljuk az önértékelésünket, mégha olyan is a társaságunk, hogy vagy nem reagál rá, vagy csak pozitívan.

De ha megköszönjük kb ugyanazt, amiért eredetileg bocsánatot kértünk, azzal a hála érzetét keltjük magunkban, és másokban is... ami egy kicsit kellemesebb :)