Milyen gyakori, hogy egy korábban bulizós, csajozós férfi 33 éves korára "lenyugszik"?

Van egy srác, akit már gyerekkorom óta ismerek, de komolyabb közünk nem volt egymáshoz soha. 8 évvel idősebb nálam, a bátyám osztálytársa / haverja volt gimiben. Azóta is tartják a kapcsolatot, és nekem is volt már velük több közös programom.

Nekem külsőre mindig irtóra bejött, meg a humora, kedvessége, esze is. Pár éve megpróbált udvarolni, de én mégis visszautasítottam, mert tudtam, hogy nagyon bulizós, csajozós életvitelt folytat, sokat jár klubokba, a nőkkel is gyakran alakít ki közelebbi kapcsolatot... Ez nagyon nem az én stílusom, és nem is bíztam benne, hogy így "rendes" kapcsolatunk lehet, ezért - hiába tetszett nagyon - , rögtön elhárítottam a közeledését, még egy csók sem volt.

Az utóbbi 1-2 évben viszont sokan mondják róla, hogy eléggé megváltozott, sokkal nyugisabb lett. Volt egy komolyabb kapcsolata is, másfél évig tartott (ez nála nagy szó!), és mondják róla hogy közben nem csajozott egyáltalán, bulizni is kevesebbet járt és mindig csak a barátnőjével.

Egy éve meghalt az apukája, és azóta állítólag nagyon megkomolyodott a korábbi önmagához képest, sokat segít az anyukájának meg a húgának, pedig már rég külön él tőlük.

Most ő 33 éves, én 25, mindketten eléggé megváltoztunk a legutóbbi "próbálkozása" óta, és most megint elkezdett közeledni felém. Igazából most már nem is találok benne kivetnivalót: a kedvessége, humora, esze, segítőkészsége ugyanolyan vonzó, mint régen, és mellette állítólag lenyugodott, értelmesebben tölti a szabadidejét, évek óta stabil, komoly munkahelye van.

Egy részem azt mondja, hogy hülye lennék kihagyni a lehetőséget, legalább megpróbálni, mi sül ki belőle, hiszen ő az a srác, aki valamilyen formában már gyerekkorom óta tetszik és izgatja a fantáziámat...

A másik felem viszont azt mondja, hogy úgyse illenénk össze, mert én sose voltam a bulizós, nagyvilági típus, csendesebb és visszahúzódóbb vagyok, ő meg az egész fiatalkorában nagyon társasági ember, bulizós, csajozós volt. És félek, hogy - még ha most nyugisabb is - ez visszatér majd, vagy eleve olyan különböző az értékrendünk, hogy nem működne. Félek a csalódástól.

Rólam még annyi, hogy eddig egy komoly kapcsolatom volt, egy velem egykorú sráccal, akivel sok dologban hasonlítottunk (ő is csendesebb, komolyabb volt, sok dologban ellentéte az említett srácnak), és tulajdonképpen azért lett vége 2 év után, mert beleuntunk, már nem tudtunk újat mutatni a másiknak és nem volt meg a szikra. Talán ezért vágyom most egy izgalmasabb pasira?

Bármilyen válasznak, tapasztalatnak örülnék... De elsősorban az érdekel, mennyire reális, hogy egy korábban nagyon bulizós, csajozós férfi 33 éves korára lenyugszik annyira, hogy működő kapcsolat lehet egy csendesebb, visszahúzódóbb (de azért kalandvágyó, nem otthonülős) lánnyal?

Köszönöm!

25/L