Titetek is szokott aggasztani alakuló kapcsolatban, hogy a kiszemelt barátai mit fognak hozzád szólni? Vagy pl, hogy az exe (i) jobb fizikummal bírtak mint ti?

Igen, engem is. Még most is, pedig már másfél éve vagyunk együtt, a barátai kedvelnek, de többször eszembe jut, hogy csak megjátsszák és valójában nem bírnak:D

Az exekre soha nem vagyok féltékeny, azokra, akikkel valamiért mégsem jött össze, tehát nem volt konkrét járás, azokkal össze szoktam hasonlítani magam. Sajnos elég maximalista vagyok, meg önbizalomhiányos is, szóval ebből az összehasonlítgatásból soha nem jövök ki pozitívan, de valahogy nem tudok róla leszokni.

Az én barátomnak van egy baráti köre, 7 srácból áll. Most végzősök, osztálytársak. Ezenkívül nincsenek barátai. Mivel én is abba a suliba járok, elkerülhetetlen hogy ne beszélgessünk egymással:) az elején én is sokat gondolkodtam, hogy most vajon tényleg szeretnek/bírnak, vagy pedig csak úgy tesznek, mert a barátomnak én vagyok az első barátnője.

Sokat kérdeztem erről a barátomat, hogy biztos nem baj hogy veletek megyek, mert tényleg szeretnek e engem? mindig megnyugtatást kaptam vissza. Amikor egyedül engedtem el velük, tudjátok olyan pasis est, akkor is hiányoltak..

egyébként azóta külön-külön is nagyon-nagyon jó barátaim lettek, és tényleg hiányolnak ha nem vagyok velük. egy lánynak mégis más elmondani a problémákat, mint a haveroknak.

szóval aggasztott persze, de szerintem ez természetes

ha meg csak megjátszák, így jártak, mert én elhinném és csak ők szívnák meg hogy folyton ott vagyok :) de szerencsére ezt megúsztam, könnyen kijövök emberekkel :)

de mondjuk van a társaságban olyan srác akinek nem bírták a barátnőjét, és azt meg is mondták, hogyha hozod a nődet, akkor inkább ne gyere. És hát ja, nem láttuk szívesen, ezt el is mondtuk neki

meg a fiúk sztem nem olyanok hogy jópofiznak. ha nem vagy nekik szimpi, vagy elküldenek, vagy elviselnek de nem foglalkoznak veled. :)

/L