Undorodom az exemtől. Mit tegyek? Hogy lépjek túl?

15 hónapig voltunk együtt.

Szívesen elfelejteném, örülnék, ha eszembe se jutna, csak ezt nem tudom irányítani. Gerinctelen volt, kedve szerint aljas, többszörös megalázási kísérlete volt, volt amikor erélyesen szarrá akarta rombolni az önértékelésemet és önbizalmamat csak mert neheztelt rám. Ha akármilyen kompromisszum kellett, akkor szarba se nézett és sose volt rugalmas és megértő, mértéktelenül önző volt. Saját ismerőseim előtt is belefektetett energiákkal le akart égetni. És persze érdeki okokból azt is hagyta hónapokig hogy egy pasi csapja neki a szelet, miközben a hátam mögött gyalázzon azért cserébe, mert így elmehetett vele politikusokkal találkozni és a "kapcsolatának" köszönhetően elutazni eu-s finanszírozással külföldre, szállodában megszállni úgy hogy ő vele együtt, a srác meg kezdettől fogva mondta hogy én nyilván nem mehetek velük és nem hív.

Amióta nem vagyunk együtt, sokkal szebb az élet, hatalmas nyomásoktól szabadultam meg mert egy diktátori, öntudatos és zsarnoki alak volt, követelni és elvárni tudott, megsértődni, meg minden szarért kiakadni is tudott, lehetetlen volt mellette lélegezni is (nemhogy megfelelni), cserébe az aranyos és jó személyiségéért. A szülinapomon egyébként nem vitt el sehová, pedig én nem sokkal előtte az övén meglepetés bulit is szerveztem neki egyéb program mellett, meg mellesleg huszonezres költséggel járt az ajándékokkal (amit pontosan nyilván pontosan nem tudhatott, de gondolhatta, szemben az ő állandó pitiánerkedésével és "5-forintozásával"), amíg engem valami hülye önérzetessége miatt sehová, azaz egy étterembe se mentünk el, mert nem akart belemenni, hogy ő vigyen el egy általa választott helyre, hiába kértem erre. Az volt a fontosabb neki, hogy ő nyerje a vitát, vagyis ezt nem kérhetem hogy ő válasszon és vigyen, akkor se ha ezt szeretném. És végül tényleg nem mentünk el sehova, ja és vérig megvan sértődve azóta is hogy én milyen voltam vele a szülinapomon, értitek. Ennyit az emberségéről.

És még száz esetet részletezhetnék itt, oldalakat írhatnék róla, ami az önzőségéről, álszentségéről, beképzeltségéről, vagy szarkeveréséről szól.

Így hát persze még mindig gyakran eszembe jut, és feldühít hogy létezett és ezeket megtehette velem ez az élőlény. Amúgy ezen kívül jobban érzem magam mint az elmúlt évben.

Lehet hogy egyszer majd rátalál erre, ha egy barátnője olvas és felismeri a sztorit, de nem érdekel. Undorító szar alak, bárcsak régebben is mertem volna látni. Ő egyébként mindenkinek úgy beszél rólam, hogy egy igaz mondata sincsen, úgy ferdíti és csúsztatja a történeket, elmondottakat, hogy kikeverjen magának egy olyan verziót ahol ő a szegény, azonban ez hazugságokon és valótlanságokon alapul.

Hogy felejtsem el? Úgy érzem túl sokáig voltam kihasználva, és túl sokáig hagytam hogy úgy nyomjon el ahogy akar.