Ha ilyen a kapcsolatom a barátommal, akkor tényleg nem vagyunk "normálisak"?

17 éves vagyok, a barátom 22. Annyit rólunk, hogy az elején nem mertem vele összejönni, mert olyan volt (illetve még mindig olysn, csak közben megismertem), akiktől mindig is menekültem (kondi, szoli, stb.) aztán összejöttünk, ennek immár 1,5 hónapja.

A minap beszélgettünk két barátnőmmel, és épp a hétvégi programjukat ecsetelték. (IHB, szex, mittudomén, amúgy mindkét barátnőmnek van barátja) Aztán jöttem én, és konkrétan úgy néztek rám, mint egy ufóra.

Akkor leírom, hogy nekünk abból állt a hétvégénk, hogy este bevackoltunk a barátommal, filmeztünk, videókat néztünk, dumáltunk, bevágtunk egy pizzát, verekedtünk (szoktunk :D) aztán fürödtünk és aludtunk. Erre megkaptam, hogy unalmas a párkapcsolatom és haldoklik.

Tudom hogy ez nem nagy dolog, mert csak mi ketten tudjuk igazán hogy milyen a mi kapcsolatunk (unalmasan latinos, tányértörős veszekedéseink vannak, aztán annál hevesebb békülések...), és én jól érzem magam, mert jó látni, hogy egy ilyen srác, akinek világ életében a külsőségek voltak a legfontosabbak, ennyire felszabadult mellettem, de ez akkor is rosszul esett...

Tényleg nem vagyunk normálisak? Nem ilyen egy ideális kapcsolat?