Beszélgetés az exel? Akar még valamit tőlem?

Te ismered a srácot, ennyiből nem derül ki róla sok minden - mennyire lát bele a lelki világodba? És mennyire érdekli?

Exemmel voltunk hasonló szituban (bár kevesebb balhéval, de ez mellékes :)), első nagy szerelmem volt, és borzasztóan ragaszkodtam hozzá. Szakítottunk, kibékültünk, utána sem ment, mondvacsinált indokkal dobott ki... az utolsó szakítás után közölte velem, hogy persze, fontos vagyok, barátok vagyunk, de már nincs értelme köztünk szerelemről beszélni. És onnantól kezdve őt nem érdekelte, mit mondok, érzek, gondolok. Ha épp arra lett volna szükségem, naponta találkoztunk volna, szerintem ha rajta múlik, simán meg is fektet :D, ő ezt nem vette volna hülyítésnek, mert ő megmondta, hogy barátok vagyunk, és pont.

Simán el tudok képzelni hasonlót a te barátodnál is, magában lezárta, és kész. A pasik nem vacillálnak annyit. :D Az exem pl. mélységesen meglepődött, mikor tisztázandó magamban a dolgokat közöltem, hogy szálljon le rólam, mert ő azt gondolta, hogy milyen jót tesz velem, hogy mellettem marad barátként, aztán majd kiheverem a szerelmet. :)

Én a helyedben nem reménykednék. Neked kell letisznáznod magadban, csak barátként mennyire működne a dolog? Akarod, vagy mindig reménykednél, hogy újra összejöttök? Utóbbinak nincs értelme. Viszont ha tudsz rá barátként is tekinteni, akkor hosszú időre értékes társaságod lehet.

(Én fél év után álltam szóba újra az exszel, ennyi kellett, hogy ne azt lássam benne, hogy "de hiányzik". Mostanra tudom, hogy kapcsolatként sosem működött volna, de barátokként olyan dolgokat is meg tudok vele beszélni, amit mással nem, pont az előzmények miatt. Megérte. :))

Kitartást Neked!