Kilépjek ebből a kapcsolatból?

11 hónapja tart a kapcsolatunk... vagyis nem is tudom annak nevezhetem-e. Ezalatt a 11 hónap alatt eleinte mindenki előtt bujkáltunk, majd a munkatársak előtt elkezdtük finoman vállalni a kapcsolatunkat. Persze már sejtették korábban is, hogy van valami. Viszont az ő családja előtt nem hajlandó vállalni engem. Az elejétől kezdve lopózva kell bejutnom a szobájába, biciklistől, hogy azt ne lássa meg az édesanyja, suttogva beszélgetünk, wc-re nem járhatok ki, zajt jobb, ha nem csapok... stb. Minden áldott nap vele vagyok, kb. 8 hónapja. Minden nap áttekerek a városon, betegen is, esőben, hóban, szélben... mindig. És egyszerűen 100-szor kértem, figyelmeztettem, hogy ezt nem bírom így.... hogy odaérek a kapuba, és felhív, hogy hát most nem tud beengedni, mert az anyukája az udvaron van. És akkor én ott várok a kapuban. A szilvesztert a szobájában töltöttem, és az ablakból néztem végig, ahogy ők kint tüzijátékoznak stb. Ma óvodából ballagott a nővére kisfia. Hónapokkal ezelőtt megemlítette, hogy mi lenne ha esetleg én is elmennék vele. Persze ebből sem lett semmi. Én itthon ülök, ő eszik-iszik, családozik. Amikor megkérdeztem, hogy ugye én nem vagyok hivatalos a buliba, akkor a nemleges válaszát úgy indokolta, hogy csak a család lesz, nem lesz nagy banzáj. Végülis igaza van, én nem vagyok neki senkije...

Annyira tudom mit kell tennem, de nem tudom megtenni, mert nem értem ezt az egészet. Nyilvánosság előtt vállal, eljárunk együtt néha bulizni, tud rólunk az összes munkatársunk, de a családja előtt képtelen vállalni azt, hogy van valakije. Ő 29 éves.

Ezt így nem bírom ebben a formában, de nélküle sem.

Ő persze nem érti mi a problémám. Azt mondja érti, de szerintem nem fogja fel...