Teljesen kiakadtam. Szerintetek igaza van?

azt lehagytam, hogy azon vesztünk össze, hogy megbeszéltük még februárban, hogy mikor vegyek ki szabit, mert le kellett adni a tervezetet. Kivettem 10 napot, ő is. Megbeszéltük, hogy felmegyünk Bp-re és megnézünk mindent amit csak tudunk, hazafelé a Balatonnál megállunk 1 napra, kirándulunk, fürdünk...Pesten a nővérénél aludnánk, van 1 üres szobájuk, mondták is, hogy menjünk, legalább több költőpénz marad ha nem kell szállást fizetni. Úgy kezdődött a probléma hogy közölte, a szabadságából 5 napot az apjának kell segítenie itthon. Így elég lett volna 5 napot kivennem ha ezt előre tudom, de nem baj. Aztán kiderült, hogy az anyja is akkor megy fel unokázni a nővéréhez, amikor mi akarunk menni, és így már nem férünk el normálisan. Úgysem vagyunk valami jóban az anyjával, nem gondolom hogy javítana a helyzeten, ha hagynánk 5 napig a nappaliban a kanapén nyomorogni...Szólni nem lehet neki, szabadságot vett ki a hétre ez miatt. Úgyhogy mondtam, hogy akkor inkább hagyjuk az egészet, mert nem fogok az anyjához alkalmazkodni, inkább maradjunk itthon. És most én vagyok a bunkó, aki elrontotta a nyarat és elvettem a kedvét...

Vagyis csak én nem vagyok valami jóban az anyjával.