Ha komoly párkapcsolatban éltek ki a legfontosabb személy az életetekben?

Minden helyzetben önmagam, és ezt ne vedd önteltségnek. Úgy értem, hogy ha én valakik körében, valaki mellett jól érzem magam, önmagam lehetek, kiegyensúlyozott vagyok, akkor másokra is jobban oda tudok figyelni, mint úgy, ha nem vagyok jól. Szóval önmagam az első, nem hagyom, hogy elnyomjanak, legyen az akár a párom, akár a szüleim, akár bárki más. Önmagam után pedig igyekszem megőrizni az egyensúlyt, mindig az adott helyzet határozza meg, hogy abban éppen ki kap elsőbbséget.

Most anyukám háttérbe szorul bizonyos értelemben, mert egy olyan betegsége van, amivel kapcsolatban tehetetlennek érzem magam, jár orvoshoz, a család is volt az orvosánál, megtettünk mindent, és megteszünk mindent, amit tudunk, de rengeteg energiát kivesz belőlünk. Ha valaha magára marad egyszer nyugdíjasan majd, én hajlok az öregek otthonára, ott felügyelet alatt lenne. Most még dolgozik, egyelőre a munkahelyén még bírja, van pár éve. Otthon meg apám most ment nyugdíjba, így otthon ő tudja felügyelni. De ha úgy alakulna, hogy anyám túléli apámat, a tesóm és én nem tudunk rá felügyelni.

Vannak plusz olyan rokonaink, akikkel nem lehet hosszú távon egy légtérben meglenni, illetve akik visszaélnek mások jóindulatával, velük ritkán találkozunk személyesen érthető okokból, ha beszélünk, inkább telefonon.

A párom és a család. Az első a párom, mivel vele fogom leélni az életem, vele hozunk közös döntéseket, tehát a legfontosabb, hogy vele egyet tudjunk érteni, meg tudjunk beszélni mindent.

36/N