Ha nálam a szex=szerelem, akkor ha keveslem a szexet, hogyan tudnám nem úgy érezni, hogy már nem szeret?

Együttlétünk során többször bebizonyosodott már, hogy ha rendszeresen volt szex, akkor abszolút minden rendben van, tökéletesnek érzem a kapcsolatot, még ha vannak kis nézeteltéréseink is, nem igazán látok bele többet, mint ami, tehát összességében rendben vagyunk.

Viszont ha van egy szexmentesebb időszakunk (ami sajnos elég gyakran van), akkor pár nap után elkezdem azt érezni, hogy eltávolodik, rideg, "furcsának" nevezem a viselkedését, de magam sem tudom, mire gondolok, érzem, hogy valami hiányzik, és bepánikolok, hogy már nem szeret, vége, ennyi volt a kapcsolatunk. És ilyenkor nem az van, hogy végiggondolom szép sorban, hogy hm, nincs szex már két napja, akkor biztosan mással van, vagy nem kíván, vagy akármi, soha ilyesmire nem is gondolok, egyszerűen csak ezek a fene se tudja honnan jövő érzések kerítenek hatalmukba. Aztán egyszer csak szexelünk, és rögtön utána hirtelen minden jó lesz- és mint kiderül, már megint az volt a gond, hogy hiányzott a szex.

Van egy minta, általában van egy hét, amikor minden nap, akár többször is szeretkezünk, az csodálatos, imádom ezeket a heteket, de utána meg kimarad egy este esetleg, ami mint egy lavina, hozza magával a többi szexmentes napot, egy, sőt, néha két hétig is. Ő nem tud magyarázatot adni rá, de kedve sincs a dologhoz, saját bevallása szerint még maszturbálni sincs kedve (és én hiszek neki, mert egyébként meg semmi bajom nincs azzal, ha kiveri néha, ha olyan van, elmondja)- totális zéró libidó. És ilyenkor én megbolondulok már kínomban, mert hiába maszturbálok, az azért nem olyan, és ha maszturbálásra kényszerülök, nem fogom azt érezni, hogy hű, de mennyire törődik velem a párom.

Pedig törődik velem. Ha nincs is szex, összebújás, ölelkezés, csókok, simogatások, beszélgetések, romantika, minden van, tehát szex nélkül is érzem (tudom), hogy szeret, de valahogy az mégsem az igazi.

Két kérdésem van ezzel kapcsolatban:

1: ez mégis mi a fene?! :D Mármint, mi az, hogy egyéb tetteivel is a mindennapokban maximálisan mutatja, érezteti, hogy szeret, hűséges, törődő, aztán nekem elég csak egy jól sikerült 20 perces menet, és helyreáll a világbéke?! Tök bosszantó...

2: hogyan tudnék leakadni erről a témáról? Neki is és nekem is elég bosszantó, hogy a szexmentes időszakban folyton azzal jövök, hogy már nem szeret, elhidegültünk, félek, hogy el fog hagyni, ésatöbbi... Meg lehet tanulni vajon, hogy őszintén érezzem a szeretetét szex nélkül is?

Én őt nagyon szeretem, annak ellenére, hogy nálam a szex ennyire központi helyen áll, elképzelni sem tudom azt a szituációt, hogy esetleg akár hónapokig tartó hiány esetén is, de emiatt elhagyjam. Szóval nem arról van szó, hogy én a szex miatt jobban szeretem őt, vagy bármi, mert az én érzéseim kb ugyanolyan lángon égnek mindig, hanem az ő érzéseiben nem vagyok biztos amikor nincs sokáig semmi.

Előre is köszönöm a válaszokat/véleményeket/segítséget!

Ha számít valamit: 22 éves vagyok (én vagyok a lány), a párom 29, másfél éve vagyunk együtt, amiből kicsit több, mint egy éve együtt is élünk. Ha minden a számítások szerint megy, jövő ilyenkor már nem csak a "barátomként", hanem inkább a "vőlegényemként" tudok rá utalni, tehát komolyak a szándékaink mindkettőnknek.