Rivalizálás vagy csak szurkálódás?

Kezdeném azzal, hogy van egy elég fura, szurkálódós humorom. Szeretek piszkálódni, viszont néha nem tudom, hogy a másik fél komolyan gondolja-e, amit mond, vagy csak "próbál partner lenni". Ha csak poénnak szánják, nem veszem magamra, csak röhögök, viszont ha azt látom, hogy komolyan mondja, meg tudok bántódni.

Van egy barátom, lány vagyok, 18 éves, és a barátom négy évvel idősebb nálam. A lexikális tudásom nagyobb mint az övé, viszont ő mindennapi helyzeteket, szituációkat kezeli jól, amikhez én hülye vagyok. Pl: nem tudok tájékozódni, nem tudok főzni, nem értek a számítógépekhez, ha váratlan szituációba kerülök, lefagyok, és dadogok, mint valami hülye.

viszont van jogsim, most tanulom a harmadik nyelvemet, már van egy felsőfokú nyelvvizsgám, meg két középfokúm, rendszeresen járok színházba, imádom a filmeket chaplintől a mai filmekig mindent megnézek, az irodalmat, most futottam le a félmaratont.

Nem vagyok sznob, de idősebb szüleim vannak, apa hetven, anya most tölti be a hatvanat, mindig klasszikus zenét hallgattak, régi filmeket néztek, meg rengeteket olvasnak, szóval én ezt hoztam magammal otthonról. Ha könyvet olvasok, általában szeretem megbeszélni, mit olvastam, utánaolvasni, kb. mint irodalomórán, ahogy kielemzünk egy művet vagy verset.

Nagyon szeretek tanulni, akár könyvekből, netről, akár másoktól.

Nem tartom magam okosabbnak a barátomnál, csak vannak bizonyos témakörök amikhez én értek jobban, valamihez meg ő.

A barátom a kapcsolatunk elején mindig linkelgetett be nekem cikkeket az érdeklődési köreimmel kapcsolatban. Nagyon örültem neki, hogy próbálja magát bevonni. És ő is elkezdett utánaolvasni. De ha mondjuk talált valami infót, mondjuk egy nyelvtani szabályt angolból, amit rosszul tudtam, vagy valami plusz infót a kedvenc írómról, amit nem tudtam, kinevet, hogy ezt nem tudtam.

A német nyelvvizsgám két hónapja van meg. Előtte három hónapig tanárhoz jártam. Először vele kezdtem, de a munkahelye miatt nem tudott járni a közös magántanárunkhoz, így egyedül jártam. Megsértődött, hogy miért nem vele várom a nyelvvizsgával, mert milyen jól jönne ki, ha egyszerre mennénk. De én pont érettségi előtt állok, és a nyelvvizsgát nyáron akartam letudni. Ezt elmagyaráztam neki, ő meg duzzogni kezdett.

Ő most csinálja a német nyelvvizsgáját, néha kér tőlem segítséget. Egyszer vitatkoztunk egy nyelvtani hibán, ő azt állította hogy egy könyvben olvasta. Amikor megmutatta a könyvet, látni lehetett hogy nekem van igazam, csak ő félreolvasott valamit. Erre azt mondta, hgoy a könyv nem emelte ki rendesen a szabályt, és megsértődött.

Vagy az is, hogy nemrég elkezdett futni, és szinte naponta bejelenti, hogy mennyit futott le. Azon szokott viccelődni, hogy szilveszterkor már futhatunk együtt. Engem akar utolérni, vagy csak szeretné, ha több közös lenne bennünk?

De a lényeg, hogy ha valamit elszúrok, vagy eltévesztek, többnyire megmosolyog, és még ki is nevet, nem rosszindulatúan vagy sértően, inkább kuncog. Ilyenkor nem tudom, annak "örül", hogy ő jobban tudott valamit, vagy csak átvette a stílusomat. Az utóbbi nem zavarna, az előbbi igen.

Mert nem szeretnék se olyan pasit, se olyan férjet, aki mindig versenyezni akar velem. Mert az oké, hogy a futás, a tanulás, a nyelvvizsga kicsi dolgok, de mi lesz ha hozzámegyek, vagy még évekig együtt leszünk? Esetleg többet keresek vagy jobb eredményeim lesznek a munkahelyemen?