Egymasnak teremtve lenni vagy osszecsiszolodni? Ti hogy vagytok ezzel?

Tapasztalat (13év!), hogy az ellentétek NEM vonzzák egymást :-) Ideig-óriág, de sokkal jobb, ha sok a hasonlóság.

Pl. az ex erősen introvertált, én meg extrovertált. Társasági ember vagyok, Ő csak "hallgat". Szeretem a pörgést, Ő a nyugalmat. Tök fontos a közös érdeklődési kör, már tudom, hogy mi ezért (sem) tudtunk soha beszélgetni. Ő olyan volt mint a lexikon, én meg a hétköznapi dolgokban, mindennapi életben tudtam gyorsan reagálni mindenre. Más az elképzelésünk a gyereknevelésről is, nem voltak közös programok, más a tempónk, én a rendet szeretem, ő a káoszt...

szóval ha 80% egyezik, az szerintem már tök jó, onnan elég csiszolódni, 50%-nál kevesebbnél nekem tárgytalan.

Ja és még a szexuális életben is voltak gondok, a mostani párommal viszont teljesen egy hullámhosszon vagyunk minden téren.

Nekem ugyan nem tartott 13 évig, de én is tapasztalatból mondom, hogy az ellentétek csak rövid távon vonzzák egymást. Amíg még izgalmas, érdekes. Engem utána már fárasztott, hogy semmi közös nincs bennünk, idegesített, hogy bár hetente csak 2-3szor találkoztunk, azért mégis rendszeresen összevesztünk, és hiába tűnt úgy, hogy ezt megoldottuk, következő héten megint előjött.

Pont ugyanaz volt velünk, mint amit mondasz, hogy érezhető volt a különbségek okozta feszültség, de azért szerettünk egymásban bizonyos tulajdonságokat, amik miatt úgy éreztük, hogy nem szeretnénk szakítani. Majd az történt, amitől félsz: találkoztam valakivel, akivel első perctől kezdve minden a helyén volt. Közös érdeklődési körök, nagyon fura humorom van, ritkán nevettet meg valaki/valami, ő egyből ráérzett, nagyon jól éreztem magam a társaságában. És láthatóan ő is így volt vele. Szakítottam azzal, akiről mondogattam, hogy de mennyire szeretem, meg a különbségeink ellenére is milyen jól megvagyunk, mert addigra már azért részemről kezdett is elmúlni a szerelem, másrészt meg előre láttam, mennyivel jobb élet lehetne az egy olyan társ mellett, akivel ennyire összhangban vagyunk. Konkrétan egymás gondolatait mondtuk ki első nap kórusban, vagy csak pár pillanattal megelőzve egymást. Elég creepy, de ilyen szintű volt a hasonlóság köztünk. Szóval... szakítottam az exszel, és összejöttem ezzel a férfival. Azóta már a férjem lett.

Nem mondom, hogy mindenki úgy éli meg, mint én. Ha te úgy érzed, megéri küzdeni ezért a kapcsolatért, akkor küzdj érte. Nekem jobban bevált a hasonlóság, az egymáshoz teremtettség érzése valahogy könnyebb kezelni a kapcsolatot, gyakorlatilag kompromisszumokra sincs szükség (max abban, hogy hova menjünk nyaralni), mert mindketten ugyanazt akarjuk, ugyanarra vágyunk. Ennélfogva veszekedés sincs, minden simán, gördülékenyen megy. Ha valami probléma mégis felmerülne, gond nélkül megoldódik szinte magától. Én jobban érzem így magam, nyugodtabb, biztonságosabb, és jelentősen könnyebb az egész. Folyamatos veszekedéssel, feszültséggel, egyet nem értéssel sokkal nehezebb kiegyensúlyozott, jó kapcsolatot fenntartani- legalábbis szerintem.

Én két éve vagyok a párommal.

Még mindig csiszolódunk,de szerintem semmi értelme már.

Olyan problémáink vannak,mint eddig soha senkivel.A legalapvetőbb dolgokról is más a véleményünk.És hiába mondom el az én nézőpontomat,nem érti.

Nem is tudom minek kinlódunk még..