Hogy tudnám elérni, hogy ne a kapcsolatról szóljon az életem?

Eddig nem is tudatosult bennem, hogy ezzel a problémával küzdök ugyanis az első komolyabb párkapcsolatomban az akkori barátom is hasonló volt így nem tűnt fel. Viszont most új kapcsolatom van és így szembesültem azzal, hogy ilyen vagyok. Ha nincs velem csak rá gondolok egyszerűen képtelen vagyok bármivel is lekötni magam már ott tartok, hogy enni se bírok és a napjaimat leginkább túlélem addig amíg újra nem találkozunk. A partnerem viszont nem ilyen. Ő jól el van magában persze szeret és igyekszik velem találkozni ha engedi az ideje. Úgy érzem én ebbe a végén tönkremegyek és tudom hogy ez így egyáltalán nem normális. Szerintetek mit kéne tennem? Attól félek ha túl sokáig megy ez így őt is elveszítem:/