A férfiak tényleg nem szeretik az egyetemista nőket?

Huhh, most jó messziről és hosszan fogok indítani, de leírom én is a meglátásomat. (Rólam annyit, hogy orvosként végeztem és dolgozok, de emellett 3 éve oktatok is, de már hallgatóként is demonstrátorkodtam, ezért szerintem folyamatában is látom a dolgokat.)

1. A mai világban már abszolút nem olyan "nagy szám" egyetemistának lenni, mint akár csak 15-20 évvel korábban. Mert egyrészt ugyebár a képzés is átalakult tömegképzéssé (sokkal több embert vesznek fel sokkal több szakra, melyeknek sokkal több intézmény ad helyet), másrészt a demográfiai folyamatok miatt a fiatalok száma is csökken. A két dolog eredőjeként az egyetemek többségének szinte semmi lehetősége sincs a felveendő hallgatók szűrésére. Egy példával szemléltetve: 2000-ben lehet, hogy X szakra 50 helyet hirdettek meg, amire volt 250 jelentkező (vagyis csak a legjobb 20% került felvételre). Ezzel szemben manapság ugyanarra az X szakra van 100 meghirdetett hely és kb. 120 jelentkező (vagyis szinte mindenki bekerül). Emiatt értelemszerűen a színvonal is drasztikusan zuhanni kezdett.

2. A mostani egyetemisták szülei még úgy szocializálódtak (pláne akkor, ha a kis csemetéjük lesz a családban az első "értelmiségi"), hogy a diplomával az ember BIZTOSAN sokra viszi. Mert azt látták a szocializmusban, hogy pl. az üzem 400 dolgozója közül 10-nek volt diplomája, és azok voltak a főnökök, akik éltek, mint Marci Hevesen.

Ezt a nézetet jól el is ültetik a kis csemetéjük fejében, hogy "te majd diplomával sokkal többre fogod vinni, mint mi". Emiatt az ilyen diákok fejében az a kép él, hogy ők a nagy szellemi géniuszok, akik különlegesek, emiatt végzés után JÁR nekik a minimum nettó fél misi kezdőfizetés, természetesen valami vezető pozícióban, hogy ne kelljen már magukat megerőltetni.

3. A gondok ott kezdődnek, hogy ezt a diákok jó része (ironikus módon, éppen a hülyébbik része) el is hiszi, és realitásként kezdi kezelni az álmait. Már egyetemistaként (sőt, gólyaként!) úgy kezdenek viselkedni, mintha már befutott nagymenők lennének, holott egy átlagos érettségin kívül még semmit se tettek le az asztalra és gőzük sincs arról, hogy a való életben hogyan is mennek a dolgok.

A 3. pontból eredeztethető sok probléma, nevezetesen az is, ami kérdést ihlette: egyes egyetemisták alaptalanul túl sokra tartják magukat és az elvárásaikat is ehhez igazítják. Emiatt vannak itt a GYK-n olyan kérdezők és válaszolók, akik szerint az egyetemisták lenézik a nem diplomásokat, és emiatt vannak olyan kérdések is, melyek szerint egyes egyetemista lányoknak irreális elvárásai vannak. Például adott egy külsőre átlagos diáklány, aki lepattintja a már végzett mérnököt, mert az "csak" 250ezret visz haza, és ő később nem akarja a hapsit "eltartani" (holott a realitás az, hogy a lány örülhet, ha a szakmáján belül el tud helyezkedni feleannyiért).

Természetesen az "egyetemista" nagyon tág fogalom, és a többségük azért normális, csak valamiért mindig a hülyébbeknek van a legnagyobb pofája, emiatt úgy tűnik, hogy az egyetemisták többsége olyan, amilyen...

Szakokkal pedig nem akarok példálózni, de azért az tény, hogy szakok között is hatalmas szórás van. Például mindig meg szoktam lepődni, amikor egy másik (ún. "büfé") kar épületében járok (mert ott van a posta, ami útba esik), és ott a csajok 80%-a tényleg úgy néz ki, minta a Dr. Szöszin szocializálódtak volna, míg azért egy komolyabb karon 10%-tól sose több az ilyen díszp****k aránya. És ismerősi körből tudom, hogy bizonyos szakokon tényleg heti 1-2 bulika van végig a szorgalmi időszakban, és az egyes vizsgákra pedig valami 40-70 oldalas jegyzeteket kell csak tudni. De a menőzés, hogy 12 vizsgája volt a félévben az megy, holott más szakokon egy átlag vizsgánál többet kell készülni/tudni, mint neki egész félévben.

Csak ugyebár a szórakozóhelyeken vagy rendezvényeken főleg a "büfések" vannak (mert nekik van több idejük), a többi ember pedig ezek alapján ítéli meg az összes egyetemistát...