Mit kezdjek a párommal? Türelmetlen vagyok?

2 hónapja van új munkahelye, de már az első napon kiderült, hogy rosszabb, mint bármi. Széthullik fizikailag, annyira kevesen vannak rengeteg munkára, és széthullik lelkileg is, mert idegesíti magát, hogy elege van ebből a munkából, az emberekből, a munkatársaiból, az életből.

Én is nagyon nehezen bírom ezt, mert kb. semmi másról nem szól az életünk 2 hónapja, csak arról, hogy neki mije fáj, mennyire utálja a munkahelyét, a munkatársait, nem akar dolgozni menni, munka után gyakorlatilag használhatatlan, mert bent nem tud senkivel beszélgetni, nem is akar, órákat agyalgat mindenen, hülyeségeken, aminek a vége az, hogy ő inkább felköti magát egy nagy fára, mert semmi értelme az életének. Szeretem őt, próbálom támogatni, de felőröl ezzel engem is teljesen. Iszonyatos ilyeneket hallani tőle, és fel sem fogja, mennyire rosszul esnek ezek nekem. Nap, mint nap megfordul a fejemben, hogy mi van, ha megteszi?! Szerinte nekem is jobb lenne, úgyis elfelejteném őt gyorsan. Felmondani nem akar, addig, amíg új munkahelyet nem talál. De igazából nem is annyira keres mást, úgy érzem. Mondjuk igazából itt a környékünkön szinte semmi nincs. Én úgy gondolom, az itteni körülményekhez képest, magasak az elvárásai, nem akar több műszakot, nem akar 10-12 órázni, nem akar megszakadni, de szeretne sokat keresni. 2 szakmája van, de egyik sem szellemi, mindkettő fizikai.

Hozzátenném, engem 2 hónapja addig szekált, míg fel nem mondtam a munkahelyemen. Hasonló típusú helyen dolgoztam, mint ő, mellette elég nagy felelősség is ült a vállamon, kicsit rágörcsöltem az egészre, és elég nehéz volt emiatt lelkileg. Sokat sírtam és rengetegszer eljátszottam a gondolattal, hogy otthagyom az egészet, de az egy biztos állás volt, valamilyen szinten szerettem is csinálni, és nem akartam otthagyni, kellett a pénz. De egy este olyan fejmosást kaptam tőle, hogy másnap felmondtam. Persze azóta is munkanélküli vagyok, mert miatta nem is vállalhatok el akármilyen munkát.

Nem tudom mit tegyek vele, mit mondjak neki, már nem tudom, hogyan tarthatnám benne a lelket.