Hogyan tudnám rávenni a barátomat hogy ne legyen olyan lusta?

Olyan egy éve élünk együtt, én szorgos vagyok, végzem a háztartást munka mellett (hisz így neveltek), de engem akkor is rettentően zavar, hogy iszonyú lusta. Egész nap, nemhogy munka után (azt megértem hogy fáradt és jól esik a lazítás) de akkor is ha szabadnapja van vagy szabadságon, egész nap ül a számítógép előtt. Olyannyira lusta és nem mozdul el a számítógép mellől, hogy mindig engem akar megkérni, hozzam be neki ezt meg azt (kaját vagy italt), pedig ezt ő is meg tudná csinálni, és azzal az ürüggyel, hogy úgyis megyek ki, holott akkor is kéri amikor nem megyek sehova hanem épp a hálószobánkban csinálok valamit.

Néha olyan megalázónak érzem, én nem szoktam soha vele hozatni semmit, mindent magamnak hoztam ha éhes vagy szomjas voltam, de ő mindig elvárja kiszolgáljam. Az utóbbi időben nem is hoztam neki semmit és meg van olyankor sértődve és nem érti meg én a barátnője vagyok nem pedig szolgáló.

Harcos feminista sem vagyok, viszont elvárom ha pl. együtt kitakarítjuk a lakásunkat, szobánkat, munkamegosztás legyen hogy ne én csináljak mindent. Gyakran kiosztom a munkákat, hogy én ezt meg azt csinálom, és mondom neki ő meg ezt meg azt, én megcsinálom a saját dolgomat, ő órák múlva sem. :-( Akkor se ha elmentem órákra bevásárolni, hazajövök, semmi változás, mikor kérdezem, azt mondja ''majd'', de a ''majdra'' várhatok.....Holnap se lesz belőle semmi sem holnapután. (Mert az idő alatt is csak számítógépezik).

És én nem szoktam parancsolgatni, hanem normálisan, udvariasan megkérem hogy légyszí ezt meg azt csináld meg, de mikor már harmadjára vagy negyedjére kérem meg már persze hogy ingerült vagyok! De ő van megsértődve mit piszkálom.

Ha én nem csinálnék semmit, komolyan megenne minket a kosz és nem lenne kaja sem vagy tiszta ruha.

Beszéltem amúgy az anyukájával (akit amúgy kedvelek), elmondta ő meg az anyja (barátom nagymamája) rontották el, de főleg a nagymama, aki mindent de mindent megcsinált neki és helyette, mindent behozott neki....(Elég elfogult, hogy szerinte amúgy jófiú az ő kisfia). De könyörgöm, persze hogy egy nagyszülő az talán engedékenyebb mint egy szülő és kényezteti a kis unokáját, de a barátom már nem gyerek, én meg nem az anyja, nagyanyja vagy a szolgálója vagyok hanem a barátnője. Felnőtt ember ráadásul, ezt igazán felfoghatná épp ésszel. (Amúgy figyeltem mikor meglátogattuk az anyját, az anyja behozott neki mindent miközben csak ült és evett, nem segített neki semmit, ebéd után én segítettem a fájós térdű és derekú anyjának behordani az edényeket).

És engem annyira idegesít, hogy semmire nem lehet megkérni, nem csinálja meg hanem bebújik a számítógépe mögé, de ha neki kell valami akkor azonnal és még sürget is. Sokat veszekedtünk már emiatt én meg bele vagyok már fáradva abba hogy otthon semmiségeken veszekedjek amit pillanatok alatt el tudna intézni de halogatja vagy meg sem csinálja.

Akkor se ha én dolgozom ő meg otthon van, ugyanúgy kupi van és rendetlenség, és kaját is én készítek magamnak. Mikor ő dolgozik én meg otthon vagyok, rendbe rakok mindent, kajával várom, volt olyan napjában kétszer felhívott és kérdezte kitakarítottam- e kimostam- e holott aznap rég megcsináltam vagy épp azt csináltam.

Amúgy kedves, aranyos, nem iszik, nem járkál más nők után, nem lenne amúgy vele baj, csak ez, hogy iszonyúan lusta és hanyag, és nem is mozog semmit, nem megy sehova, pedig próbáltam kimozdítani menjünk valahova.

Az előző barátom mellett nem ezt szoktam meg, anélkül hogy kértem volna ő is ugyanúgy mindent megcsinált a ház körül mikor én dolgoztam ő meg nem (akárcsak én ha ő dolgozott) és kajával várt, ha felosztottuk a házimunkát azonnal megcsinált mindent amire szépen megkértem, nem kellett könyörögnöm érte vagy veszekednem, szépen össze tudtunk dolgozni, mint egy csapat.

A mostanival....Nagyon nem ez a helyzet.

Az is lehet a baj, hogy az anyjával 30 éves koráig élt együtt, aki szintén elkényeztette.

Én legtöbb pasitól amúgy azt hallottam, nem szeretik az őket kiszolgáló, akaratgyenge, nekik alárendelő nőket, aki mindig mindent megtesz nekik, hogy az olyanokat nem tisztelik és nem is tartják izgalmasnak vagy igazán nőnek, hanem olyan nekik mint az anyukájuk. Azokat tisztelik akik kiállnak magukért. Én ilyen is vagyok, de azt mondja bunkó vagyok.

Mit tehetnék, de komolyan? Én vagyok rossz?

Előre is köszönöm a normális, kulturált válaszokat (elnézést mert hosszú lett).

25/N, 35/F