Régen miért voltak boldogabb párkapcsolatok?

Szerintem sem voltak feltétlenül boldogabbak, csak ciki volt a válás.

Nekem legalábbis mindkét félről való nagyszülőmék marták meg csalták egymást folyton, de elválni nem váltak. Most ez jobb? A szüleim szenvedtek ettől rendesen gyerekkorukban...

Aztán a szüleim házassága is megromlott, de ők legalább elváltak pár év intenzív veszekedés után... Nekem ez megkönnyebbülés volt.

Ettől függetlenül hiszek a boldog párkapcsolat lehetőségében, én a férjemmel 6 és fél éve vagyok együtt, még mindig szeretjük és becsüljük egymást, nagyon sok beszéd-témánk van még mindig, és el tudjuk hinni, hogy együtt fogunk megöregedni.

Én örülök, hogy manapság nagyobb az emberek szabadsága, mert pl. anyukám azt mesélte, hogy mikor ő volt fiatal, azért házasodott korán, mert akkoriban azt tartották, hogy ha valaki nem ment férjhez max egyetem végéig, akkor annak valami defektje van... (pedig nem faluban élt, hanem megyeszékhelyen)

Ő meg is bánta az első házasságát, de mondom, végül elvált, és a mostani férjét jobban volt ideje megválasztani, és vele nagyon boldog.

Ja, hát én is láttam 80 éves nénikét sírni a férje temetésén, aki mellesleg 40 évig verte...

Ilyen az ideális élet, mi?

Nagyanyám nem akart férjhez menni, hanem előbb tovább akart tanulni, mire az apja megmondta neki, hogy vagy a leendő férjéhez költözik, vagy az utcára. (A papám rendes ember volt, szóval szerencséje volt a mamámnak.)

Mondjuk az tényleg megszilárdította a kapcsolatukat, amikor a falu szélén élve ásták el a rendszer ellenségeit, és az meg pláne, amikor a papámat elhurcolták egy szovjet munkatáborba, ahonnan csodával határos módon haza tudott térni.

Megegyezhetünk, hogy a kommunizmus hatásosabb, mint ma a legdrágább párterápiák..

A nagyim elmúlt 80, de a sz@rt is kiverné belőled, ha előtte adnád elő ezt a "de szerencsés aki a múltban született" agyrém elképzelést. Sőt, az összes élő testvére is.

Az ilyen emberek miatt nem felejtek el minden nap hálát adni, hogy nem kell olyan korban élnem, amikor a kormány meg akart ölni, amikor az apám rendelkezett volna az életemmel (később ugye a férjem) vagy amikor nincs más választásom, mint együtt maradni valakivel, akit idővel vagy megszokok, vagy nem.

Meddig akarsz visszamenni az időben?

A dédnagyanyám pl azért volt olyan kezes feleség, mert konkrétan a dédnagyapám nevelte fel. Tényleg nincs időd kiélni magad, ha 15 évesen már gyereket nevelsz a huszonéves férjed mellett, de valamiért ez sem tűnik emberhez méltó életnek.

Miért voltak mások a kapcsolatok régen?

- kényszer (ha egyszer apu eldönti, hogy ideje kirepülni a fészekből....)

- más lehetőség hiánya

- kiközösítés (tippelj, hogy kiről pletykálnak a faluban, a házasról, vagy a szingliről)

Manapság is nyomják belénk a családszeretetet, ne aggódj, nem véletlen, hogy disney meséken növünk fel, és felnőttként is olyan filmeket nézünk, ahol a szereplők összejönnek, és boldogan élnek, amíg meg nem halnak - amivel nincs is baj. Sőt, még a kormány is adja a segélyt azokba akik gyereket vállalnak.

Társadalmi stigma ma is van azokon, akik "kiélik magukat". Hányingerkeltően gyakran látom, hogy férfiak egy koszos rongyot többre tartanak, mint egy olyan nőt, akinek volt egy egy éjszakás kalandja (nem a rendszeres hétvégi bulizásról beszélek, hanem egy egy éjszakás kalandról)

Meg gondolom a kiélős pasikat is éri negatív megkülönböztetés, de mivel nem vagyok pasi, és őszintén szólva soha életemben nem hallottam, hogy negatív jelzővel illették volna az ilyen férfit ezért azt az oldalt nem ismerem annyira.

#12

Ez kissé liberál nyavajgás volt... De sok benne az igazság kivéve ez a "gonosz akkori kormány" rikács, mert a mostani liberálkapitalista sem jobb csak ez nem megöl, ha olyanja van hanem olyan helyzetbe hoz, hogy meghalj... És akkor lehet mondani, hogy "így járt" az ember meg "maga választotta" az pedig hogy nem nagyon hagytak más kiutat az nem számít.

Amúgy olyan, hogy szerelem régen sem volt és ma sincsen, szóval a házaság régen és ma is kényszer vagy jobb híján megoldás (ketten könnyebb fizetni a rezsit, van aki figyel rád picit, nőknél a gyerekvállalásnak "feltétele" valami férfit bevonni az akcióba - bár már nem sokáig).

Amúgy a "dizni" mesék inkább valami álságos szart közvetítenek, olyan párocskák jönnek ösze akikben semmi közös nincs, általában a férfi farka a hajtóerő (Aladdin célja is kb. megdugni Jázmin hercegnőt) aki meg le szarja amíg nem lesz fuxos gigolo. Szép-szép erkölcsi tanulság mindkét részről.

De ez nagyon sok filmnél van így... De az amcsik tényleg pont ilyenek e téren, szóval neki jó lesz ez. Bár nekik nem volt gaz náci meg komcsi kormányuk sosem.

Régen teljesen más volt minden én úgy vélem boldogabbak voltak a kapcsolatok és az emberek is másmilyenek voltak akkor még. Ma már inkább minden negatív és undorítóan viselkedik szinte mindenki,régen azért még volt emberség az emberekben.

Miért volt régen jobb minden? Mert volt egy rendszer ami adott valami értéket az embereknek.

#13 Ok, ezt is megéltük...

Annyira liberális vagyok, hogy a jobboldali fideszt védem a régi szoci/komcsi kormány helyett...

Nem pont fordítva kéne lennie? Na mindegy...

Szerintem ha valakinek faluról származnak a felmenői, pláne ha a saját földjük megműveléséből akartak megélni akkor hallgathatta eleget gyerekkorában a történeteket erről az üdvös korszakról, ami tényleg jócskán befolyásolta az emberek életét.

Amiket írtam, azok igazak, az élve elásós rész is, és az is, hogy a nagyapámat elvitték a hírhedt fekete autóval munkatáborba, és csak azért engedték haza, mert pont jókor kezdett el haldokolni.(hosszú történet)

Anyukám mesélte, hogy egyik húsvét előtt bekopogtak a katonák, és elvitték többek közt a húsvéti sonkát, mert ugye magán tulajdon nem létezett, ha volt 10 tojásod, abból 6 az államé, ha volt egy disznód, akkor megtarthattál belőle egy rúd kolbászt stb.

Falun ez volt, a városiaknak nyilván más sztorijaik vannak, bár ha olvasod az Egy mondat a zsarnokságról-t, a városi élet sem tűik olyan idillinek, és a rendszer mocskolása sem "liberál nyavajgás"

Szerelem pedig létezett, és most is létezik, de nem tart 50 évig, ahogy azt a kérdező szerintem hiszi...

Maga a szerelem elmúlik pár év alatt, de felváltja a ragaszkodás, és a megszokás.

Persze meg lehet szokni az életet olyan mellett is, akit tényleg szeretsz, meg olyan mellett is, akit csak tolerálsz magad mellett, márpedig manapság az emberek nem érik be puszta tolerálással.

Én úgy gondolom, hogy régen is nehéz volt, és ma is az. Sajnos az én nagyszüleimmel nem tudok példát hozni, ugyanis mindkét mamám özvegy, de az emlékek idővel megszépülnek. A férjem nagyszülei viszont nagyon jó egészségnek örvendenek és igen boldogok, pedig 70-80 éves emberekről beszélünk. HA a közelebbit nézzük, a szüleim ma is nagyon boldogok 29 év házasság után is, összesen 33 éve vannak együtt.

A mai probléma az lehet, hogy a fiatalok nagyon hamar fel akarnak nőni, és 12-13 évesen már az egykori 18 évesek életét élik, 18 évesen pedig már kiégett lélekkel rendelkeznek. Másrészt az értékrend is változott, pl van autód, lakásod vagy tényleg nincs semmid? Nem tisztelik egymást az emberek, és ha valami elromlik, nem megpróbálják megjavítani, hanem egyszerűen eldobják.

Mi 6-dik éve vagyunk együtt a férjemmel és igen, boldogok vagyunk, de rengeteg munkába került. A buktatók minden kapcsolatban megvannak, de ha megvan a kölcsönös tisztelet, bizalom és hit a másikban akkor minden nehézségen át lehet együtt jutni.