Férfiak, a párotok duzzogós? Mit szóltok hozzá?

Igaz nő vagyok, nem férfi, viszont le írom az én szemszögemből.

Hisztis és duzzogós vagyok, meg ha fogalmazhatok így akkor inkább akaratos.

A legnagyobb baj, hogy én ilyenkor ha megölelgetne, megpuszilgatna,vagy annyit mondana, hogy szeret és hozzám bújna nem lenne semmi baj,de e helyett ő inkább makacs és átvált a -jó akkor nem érdekel, le vagy szarva- stílusra, és akkor mindketten duzzogunk és mivel mindketten makacsok vagyunk azt várjuk, hogy a másik megbocsájtson. És szokás szerint mindig én adom be a derekam....ami azért már néha kicsit zavar.

Lehet nem ez volt a kérdés, de jól esett kiírni magamból :)

Én is lány vagyok, a duzzogós fajtából :) Elmondom, az én párom hogyan viseli.

Régebben ha valamin megsértődtem, azért elég nehéz volt megbékíteni. Volt, hogy türelmesebb kedvében volt a párom, akkor próbált kedveskedéssel elérni hogy jobb kedvem legyen, ez általában be is vált egy idő után. Vagy volt a másik véglet, mikor semmi türelme nem volt hozzám és a hisztijeimhez, és rámhagyta. Aztán emiatt időnként csak másnap békültünk ki. Összességében egy idő után kezdte unni, ennek hangot is adott. Be kellett látnom, hogy igaza van, és sokszor semmiségeken durcáztam be úgy, hogy aztán alig lehetett megbékíteni. Magam se értem miért egyébként, talán túl jó volt a békülés. De aztán beláttam én is hogy ez így nem megy, csak felesleges feszültséggenerálás az egész. Úgyhogy azóta jobban odafigyelek erre, igyekszem nem az agyára menni teljesen. Időnként persze még mindig előfordul, hogy néha 1-1 vita duzzogással végződik, viszont sokat változott a hozzáállásom a párom szerint is, szóval remélem hogy ha már eddig kibírta mellettem, ezután sem fog emiatt elhagyni.