Szerintetek ha valaki igazán szereti a párját akkor nem habozik őt feleségül kérni? Ti hogy gondoljátok, van ebben valami igazság, mi ezzel kapcsolatban egyéni vagy környezetetekben levő tapasztalat. Köszönöm ha válaszoltok. (26/lány)

Úgy ahogy irtad, h kettőn áll a vásár. Én is sokszor elnézem az ismerősőket, hogy alig 1-2 év és sipp-supp már minden meg volt. És akkor engem pedig mindenki fáraszt, hogy na akkor nem gondolom h ideje lagzizni meg gyerek..stb.És kakor mindig nagy viccesen válaszolok,hogy "hát..nem akarnak elvenni "..

Szóval nehéz.Egy ideig stresszeltem, de mostmár felhagytam.Eldöntöttem h úgyis lesz valahogy.Már a "nagy könyvben" úgyis minden meg van irva..:))

szia! nem biztos hogy nem szeret eléggé. lehet arról van szó, hogy Ti is beleestetek ennek a házasság előtti együttélésnek (aminek tagadhatatlanul sok ELŐNYE is van) a csapdájába. gondolj bele: így is hű vagy, így is az övé vagy, így is Te vagy az "asszonykája", minek törné magát? elkényelmesednek a pasik ebben a helyzetben. célozgatás semmit nem ér. én azt csináltam anno (lehet nem volt szép, de bevált :P) hogy időnként elmentem mondjuk haza apámhoz, ott aludtam, semmi buli, apummal néztük a tv-t. ember ette otthon a kefét persze, másnap kérdezte, hol voltál este? én: ahol jól éreztem magam, végülis FÜGGETLEN nő vagyok...(persze ezt mosolyogva, nem éllel, de értette azért). na, itt leesett a nagyságos úrnak a tantusz, hogy végülis csjt szerint én tleg hajadon vagyok, és rá pár hétre (addig gondolom rágta a dolgot magában) megkérte a kezem :) már 5 éve vagyunk házasok, isteni lagzink volt, és ő is azóta is mondja, hogy de nagy kár lett volna kihagyni :) meg úgy emlegetett a lagzi után egy évig idegenek előtt, hogy "a volt barátnőm" :P:P

28/N