Egyedül érzem magam, annak ellenére hogy kapcsolatban élek. Mi lehet a legjobb megoldás számomra? 20 L

Halál :(

Én már másban nem látok megoldást. A világ el van cseszve. Olyan lehet majd, mint egy örökké tartó álom.

Nekem volt egy több éves kapcsolatom, és mivel első volt, meg mi is sok mindenben passzoltunk (egy darabig), jól megvoltunk, úgy gondoltam, hogy ő az egyetlen akinek teljesen megfelelek és soha nem bántana semmivel, ezek emiatt túlságosan is ragaszkodtam hozzá, mert azt hittem másnak valószínűleg nem kellenék, nem fogadna el. Aztán egyre jobban egyedül éreztem magamat, egyre több lett a vitánk és a végén már teljesen úgy éreztem magamat, mint aki nincs is kapcsolatban. Számtalan sőt kismillió próbálkozásunk volt arra, hogy megoldjuk az állandó nézeteltéréseinket, problémákat, de sose értünk el érdembeli változást, átcsapott az egész egy se veled se nélküled, hol együtt vagyunk, hol nem játékba. A végén már csak én tepertem de nem a szerelem hajtott, az már rég nem volt, mégis én voltam az aki folyton azt kapta, hogy ez nem jó az nem jó, miközben ő a kisujját se mozditotta. Aztán történt valami, ami által megvilágosodtam és rájöttem, hogy fiatal vagyok én ahhoz, hogy egy ember mellett akarjam leélni az életemet, mondván úgyse találnék mást aki olyan jó mint ő, ami közel se volt így.. Féltem az ismeretlentől, de tettem egy határozott lépést és immár egyedül vagyok néhány hónapja és egészen könnyen ment a továbblépés számomra, mert mi már a kapcsolatunk alatt gyakorlatilag szétmentünk, csak elméletben voltunk egy pár. Máig azt gondolom, hogy jó döntés volt, és nem kellett volna még egy évet szenvedjek volna vele. Természetesen aztán bombázott a "gyere vissza" hozzám témával, de már nem voltam hajlandó belemenni százegyedszerre. Van az a pont, amikor nem érdemes már valamibe több időt beleölni, és a saját nyugalmad érdekében inkább tovább kell menni, nem fog összedőlni a világ a másik nélkül. Számomra a mostani helyzetem egyedül fényévekkel jobb.

21/L